Jómagam nem vagyok elvakult rajongója a Csillagok Háborúja nevű immár 31 éves nagyon szép mítosznak, mégis azt kell mondanom, hogy nekem igenis tetszett ez a Klónok Háborúja c. film. Az Index lehúzta a filmet, ahogy az amerikai kritikusok is - a film 20%-on áll... Emellett eddig csak 40 millió dollárt hozott a konyhára, ami jócskán "bukta", és ha az animáció drágaságát is figyelembe vesszük... Egyszóval katasztrófa... Namármost, miért gondolja mindenki, hogy ez egy szégyenteljes film? Megmondom, miért: mert mindenki az elmúlt 31 évhez hasonlítgatja, párhuzamokat, hasonlóságokat próbál találni, kutakszik az időben, a szereplőkben, történeti szálakban. Nem kéne! Ezt a filmet önálló műként kell értelmezni, ami ötvözi a dicső múltat, a megváltozott jelent, és a bizonytalan, de jövő jövőt. Van benne minden, ami szeritem ide kell: sok politika, összeesküvés-ármánykodás, pszichológia, felnőtté válás, háborúskodás, pazar csatajelenetek, jó kis érzelmi szálak, nem mindennapi izgalmak, váratlan fordulatok, némi humor, egy halom látványos lény, a régi-új értékek összegyúrása (jóllehet nem mindig súrlódásmentesen), és sok minden más is. Én remekül szórakoztam rajta, szerintem mindenképp megér egy megnézést!
Tomátométer értkelés: 20%
Anton Ego értékelés: 60%
Bevallom őszintén, ettől a filmtől nem sok jót reméltem: 20%-os (kritikán aluli) kritikusi szint Amerikában, 11 millió dolláros árbevétel (tehát óriási bukta), rossz előzetes... mi kell még?? Aztán úgy alakult, hogy mégis csak megnéztem a filmet (így alakult), és kellemesen csalódtam benne. Sikertelenségének okát nem is értem egyáltalán. Adott egy Eddie Murphy, aki még ha meg sem moccan, akkor is elvisz a hátán egy egész filmet, egy érdekes történet, és mellé sok humor. Utóbbinak 50%-ka nagyon nem rossz, és van benne 1-2 nagyon hangos nevetést kiváltó is. Persze, vannak azért benne nagy gagyiságok, és kapkodás, nemtörőmdömség is, de amikor egy-egy ilyen jelenet becsúszik, vagy leülne a film, akkor jön egy másik jelenet, ami viszont nagyon üt. Dörner György magyar hangja is szükséges azért, mondjuk ki őszintén, viszont ki az az agyalágyult barom, aki a "Meet Dave"-t "Üresfejűnek" fordítja? Remek még a filben Elizabeth Banks is, és aki még nagyon tetszett, az a gonosz kinézetű kisgyerek is, aki az osztály "fenegyereke". Szóval, egyszer megéri megnézni. 
Egyetlen dolog miatt nem tiporom teljesen a süppedős sárba ezt a vacak filmet, ez pedig az, hogy maga a pokolfajzatos képregény nagyon életképesnek mutatkozott valamikor az Egyesült Államokban. Az amerikai kritikusok az adaptációról is hasonlóképp vélekedhetnek, mert 88%-osra értékelik a filmet. Úgy néz ki, a hiba ezúttal bennem van: talán ez az első eset, hogy nagyon komoly eltérés van az én véleményem és a Tomátométer kritikusainak véleményei között. Egyetlen percig sem élveztem ezt a filmet, de részletekbe ezúttal nem bocsátkoznék olyannyira. Szerintem - KATASZTRÓFA, dehát döntsenek Önök! Nézzék meg, aztán dumáljunk. 
Szinte ki sem merem mondani, de a legújabb Batman film majd félmilliárd dolláros bevételnél jár (!), emellett az amerikai kritikusok 94%-ka gondolja azt, hogy zseniális. A filmmel kapcsolatban egyébként tényleg nagyon kevés negatívumot lehet megemlíteni - ilyen talán az indokolatlanul hosszasan elnyújtott, enyhén túlbonyolított alapsztori, és a főszereplő hölgy alakítása, de minden más a helyén van. Külön kiemelendő Heath Ledger kiemelkedő alakítása, ami szerintem azért lsikerült így, mert a színész vélhetően "önmagát" adta. ember nem képes ilyen színészi alakítást nyújtani. Isten nyugosztalja Heath Ledgert. Érdekes, hogy a tragikusan fiatalon elhunyt színész másik (utolsó) filmje, a lowbudget király Terry Gilliam rendezte "The Imaginarium of Doctor Parnassus" pedig eladhatatlannak bizonyul - bár ez nem feltétlenül Heath-nek róható fel.
Ez egy hihetelenül okos, környezettudatosságra nevelő film, és már csak azon csodálkoznék, ha nem Al Gore és Philip Kotler lettek volna a producerei. Szóval, a helyzet a következő. Az emberek teljesen elhülyültek - a világűrben tekeregnek egy nagy űrhajóban, ahol mindent öntudatos robotok és az automatika intéz helyettük. A Föld nevű szörnyűségtől (amelyet időközben elönt a szemét, és szerves anyagok már nem is nagyon keletkeznek) jó messze híznak el a cukros üdítőkön, butulnak el a kompujterektől, fogyasztói társadalomtól, holisztikus reklámoktól és digitáliától, no meg a szó szoros értelmében vett semmittevéstől. Erre jön a Wall E nevű kisrobot ET után 20 évvel, annak egyeneságú reinkarnációjaként, és a Földön rendezgeti a szemetet, bálákba csomagolva, az egekig emelve. Wall E intelligenciáját mutatja, hogy márpedig milyen fontos a takarékosság és a szelektív hulladékgyűjtés. Az emberek eközben nem adják fel: egy kisebb űrhajót küldenek a Földre, hogy egy másik kisrobot (persze kislány robot, Éva) segítségével az élet jeleit kutassák, és amikor a két robot kiás egy zöld növényt, akkor indul el a haddelhadd: a növény megy a világűrbe, Wall E beleszeret Évába, és még a Földön egyedülálló élőlényként megmaradó csótány is csak nagyokat hümmögne mindezen, azonban a film fő érdekessége mégis csak az ember újra-evolúciója lesz a távoli jövőben. (Újból megtanul járni, emóciói lesznek, és talán kilábal ez egysíkú, félig szocialista, félig autokrata, futurista világból, visszatér a Földre, és Pizzafát ültet... Vagy valami). 
Ritkán szokok nem mozifilmről véleményt alkotni, de most az az érzésem, hogy ezt meg kell tennem. Az általam az egekig magasztalt Michael Palin (Monty Python, Gyalog Galopp, A Hal neve Wanda, stb.) sokadik utazós sorozatát gyűri, aminek én nagyon örülök, ugyanis zseniálisnak tartom a ténykedését. Amikor az Új Európa sorozatnál elérkezünk kis hazánkhoz, bevallom őszintén, nem kicsit féltem - vajon mit hoznak ki balsorssal tépett ex-szoci barakkunkról? A Bulgáriáról bemutatott sanyarú sorsú cigányság, az idióta fehér testvériság mozgalom, a félig cigány-félig transzvesztita Azis nevű énekes, az észt piócakezelés, az albán katonai bunkerek a tengerparton, a kijevi főteres-sátras-sztrájkolós képek, a lettországi idétlen Jani-tavaszi fesztivál, és még sorolhatnám, mennyi kelet-európai szar egy rakáson, amit ánglius szemmel vizslatnak... Aztán jön a megkönnyebbülés: az összesen 6 órai sorozatban 33 perc jut hazánknak (ami már önmagában is óriási eredmény), amelynek majdnem teljes egésze pozitív képet fest országunkról. A visegrádi középkor-imitáció, a Hortobágy, a Gellért-szálló gyógyvize, a Zwack-féle sötét ital és a tokaji bor népszerűsítése még Kattie Zoob és Niklai Ákos szavait is semlegesíteni tudják - előbbi a Kárpátia nevű (egyébként bűnrossz) éttermével dicsekszik, de szerencsénkre Michael Palin inkább a (valóban tehetséges) cigány zenészekre koncentrál, a divattervezős résznél meg utánozhatatlan, ellenállhatatlan humorérzékével üti el Zoób Kati vihogó idiotizmusát. Erre szokták azt mondani, hogy valaki óriási empátiával rendelkezik. A 33 perc többet ér hazánknak bármilyen Országblamázs és Magyarturizmuszéerté ténykedésnél, ablakon kidobott, azaz egetverő baromságokra költött marketing büdzsénél. Ahogy azt már megszokhattuk. Gratulálok, és őszintén köszönöm Michael Palin-nek ezt a kedves ajándékot. A 3 részes DVD egyébként bármilyen hipermarketben kapható, de megrendelhető a www.xpress.hu oldalon is. Kötelező anyag, ha magunkról, és környezetünkről szeretnénk hiteles, élő képet látni.
Ritkán van olyan, hogy egy filmről kijönnék csak úgy, menet közben, ezzel a múmiafilmmel viszont majdnem így voltam. Csak az tartott vissza, hogy többen néztük együtt a filmet, no meg az, hogy kb 10 emberen kellett volna átvergődni magunkat. Az első két múmia "nem annyira volt rossz", sőt "egész jó volt" agyam rejtett mélyein meghúzódó jellemzések által vezérelve váltottuk meg jegyeinket a Brendan Fraser-féle őrületre, és az első 2 perc után már-már azon felbuzdulva, hogy "jé, de érdekes lesz ez a film" - rögtön jött a kijózanító pofánverés, mintha holmi pöröllyel történt volna, hogy márpedig itt tévedés szaga terjeng a leegőben, mint bűzös, rothadó mocsok, és a folytatódó 116 percben sem volt ez másképp. A sztori jó (lehetne), de elszúrták, a még mindig kölyökképű Fraser még csak enyhén kölykképűbb fia inkább Fraser testvérére hajaz, mint magzatára, a viccek rosszak, Jonathan nagybácsi alakításától sikítófrászt kapunk, Jet Li átalakulása = a gagyiság csúcsa, ahogy egy két lény megjelenés is (pl. sárkány, vagy a JETI). Szent Szűzmáriám... Az alkotókat keresztre kéne feszíteni... Nem tudom, mennyit hozott a konyhára a film, de baromira lehúzták az amerikai kritikusok. Szégyen és gyalázat!
Ha a moziban nem ült volna mellettem egy olyan nő, aki minden 5 percben hangosan kommentálta a történéseket a mellette ülő (ugyancsak zsírparaszt) szekrény-barátjának, akkor bizonyára valamivel jobban élveztem volna a fimet, ahogyan jobban is koncentrálhattam volna. Mindig csak arra gondoltam, hogy bemosok egy kurva nagyot a nőnek...
Nem tudom, az miért jó, ha az ABBA számokra ráhúzunk egy komplett történetet, aminek az a vége, hogy Colin Firth bebuzulva, 30 évvel ezelőtti ABBÁS ruhákban ráz egy eldugott görög szigeten? Nekem valamiért nem jön le... Tényleg az van, hogy pár színész nagyágyú + a nagy sikerű ABBA zenekar neve már elég is a sikerhez? Mert ebben a filmben tényleg semmi más nem jó: a görögök megerőszakoltan játszanak, évszázad elejei ladák furikáznak a kikötőben, Meryl Streep sziloplaszttal próbálja megragasztani a 200 méteres szikla tetején lévő házának az udvarának a kövei közt keletkezett rést, amelyből aztán valami hiperrejtélyes módon víz tör fel, lassú, rossz poénok követik egymást, gagyi karakterek, és sorolhatnánk még... Aztán hamar kiderül, hogy a film csak 27 millió dollárt kasszírozott eddig, ami nagyon kevés, és az amerikai kritikusok is lehúzták... Van igazság a Földön. 
Őszintén mondom, egyetlen egyszer sem láttam egy darab részt sem a Szex és New York c. szappanoperából, ezért meg is lepődtem magamon, amikor hirtelen egymás után kétszer is megnéztem a mozifilmet. Mert szuperfasza. Vicces - jól előkészített, gondosan megtervezett poénok, olyanok, hogy szinte előredőlünk a fotelunkból és beleordítvaröhögünk a mozi aurájába. Remek össz-történet, benne emberek minitörténetei; szex & szerelem, értelem és érzelem, emóció és idegesítő női táskák sokasága. Kicsit hosszú, és vontatott - ez minden hibája. Majd 150,000,000 dollárt kaszált.
Egy ilyen mozi eleve nem lehet rossz - ezt a film majd 200 millió dolláros USA-beli árbevétele is jól tükrözi. Remek karakterek, kielégítő sztori, lendületes movie, viszont csak hellyel-közzel vicces. Ami még nagyon életszerű, az Kína bemutatása, az emberem, (bocsánat, állati) sorsok ábrázolása ész ételek életszerűsége. Valóban elhisszük, hogy ott járunk, az alaposság süt a filmből. Csak azt nem értem, miért van szinte csak nyúl, disznó és madár a faluban...
Való igaz, ez az első bejegyzés ebben az évben. Természetesen minden filmet megnéztem az idén is a moziban, sőt, többet is, de a kedvem elment egy kicsit. No nem a nézéstől, hanem a hosszas írásoktól. Igazából arra gondoltam, hogy innentől kezdve le fogom rövidíteni a filmek értékelését. Marad a százalékos értékelés, a gazdasági vonzat és egy rövid jellemzés a filmekről. Rájöttem, minél többet írok, annál több a támadási felület is - hatványozottan igaz ez a Macskafogó II., vagy a David Lynch filmre, amikor is majdnem meglincseltek a T. webtársak. De azért folyt. köv.!
Az "Esküvő után" c. Susanne Bier által rendezett dogmaszerű alkotás talán Az ÉV FILMJE díjra aspirál szerény mozikritikai tevékenységemben. Ritkán látni ilyen tökéletes alkotást. 
Úgy tűnik, Hilary Swank tényleg nem tud őszintén örülő, mosolygós, boldog fiatal nőt alakítani. A Millió Dolláros bébi és a Reaping után állítom ezt. Közben még ugyan volt két filmje (Black Dahlia és Freedom writers), amiket ugyan sajnos nem láttam, de gondolom, nagyot nem tévedek e téren. Az amerikai kritikusok 20%-ra értékelik a produkciót, ráadásul piszkosul nagyott bukott a film az amerikai mozikban. Szerintem nem annyira rossz a helyzet - nekem tetszett. 
Nehéz rossz sok rossz dolgot mondani a Nemzet Aranya 2. c. filmmel kapcsolatban, ugyanis Jerry
Az 1986-ban készült Macskafogó c. rajzfilm óriási sikernek örvendett, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni. Akkor is tetszett a rajzfilm, és most is tetszik. Talán mert kanadai-német-magyar koprodukcióban készült? Meglehet. A második rész 21 év távlatából viszont már csak halvány árnyéka az akkori remekműnek - Ternovszky Béla rendező sajnos elbalfaszkodta a 2. részt. Pedig a szerencsétlenje az új kor követelményeihez is megpróbált igazodni, "lazadumákkal", gps-szel, Killbilles vágással a rekmlámplakáton (lásd fotó) meg CiNN-nel, és CIN city-vel, emellett elköltött rá vagy 600 millió forintot. Utóbbiból vélhetően csak aprópénz fog visszajönni... 
A szövegek jól megkomponáltak, korrektek, de sajnos nem annyira humorosak, mint ennek a sorozatnak a legjobbjaiban: a Shrekben, a Madagaszkárban vagy a Cápamesében. Ritkán azért adódik egy-egy olyan tízpontos poén, amin nagyot kell röhögnünk. Emellett az angol nyelvre is épült egy-két óriási viccesség: pl. Stinget is beperelik, mert a neve angolul annyit tesz "csípés", és a CNN sem CNN, hanem BeeNN... Talán a magyar verzióban is elfért volna még jó néhány faszájos csattanó, olyan, ami homlokon vág, mint egy mángorlódeszka, aztán kigurgulázod a popkornt az orrodon. Ennek ellenére dícséret a készítőknek. 
Azt azért nem mondom, hogy rossz film volt Robert Redford "Gyávák és Hősök" című darabja - inkább azt mondanám, hogy egy nagyon jó alaptörténetű film lett elég rosszul megvalósítva. Amerikában egyébként jócskán elhasalt az alkotás, hiszen a 20 millió dolláros előállítási költséget eddig csak 14 millió dolláros bevétel követett. Ami ugye - 6 milliót jelent... És emellett a kritikusok is a sárba döngölték. Hiába, az amerikai hazafiasság a béka segge alatt pihen... 
Az Inland Empire-t megnézve David "Twinpeaks" Lynchtől valahogy Jancsó Miklós "Ede megevé ebédem" c. filmje jutott az eszembe. Azt teljes megrőköyödéssel néztem, és minden tiszteletem ellenére nem bírtam felfogni: hogy lehet egy 81 éves, immár láthatóan megdőlt agyú, kihagyós, szenilis, remegős öreg embert odaengedni filmet készíteni, aki önmaga vallotta be, hogy "még forgatókönyv" sem volt... Aztán meg az jött a díszbemutatón, hogy "Miki bácsi így, meg Miki bácsi úgy - de jó ez a film", és megkoronázza az életpályáját, satöbbi, satöbbi, persze, mindez csak a tisztelet miatt. Mégsem mondhatjuk azt a drága Miki bácsinak, hogy a halál kapujában őrült nagy katyvaszt kevert nekünk, ami sehova nem vezet, és totálisan értelmetlen is. Hát én most kimondom: az életpályát inkább a vécén húzta le a kedves Miki bácsi ezzel a filmjével. Valahogy David "Hatásvadász" Lynchnél is valami hasonlót érzek. A nagy dolgokat már lerakta az asztalra David "Sajátosan ijesztegetős" Lynch (Twin Peaks, Eraserhead, Blue Velvet), aztán pedig szerintem az agya egyre jobban kezdte el felmondani a szolgálatot, így már a hatodik iksz felé járva. (Útvesztőben, Mullholland Drive, végül jelenlegi filmünk, az Inland Empire). Amerikában mintegy 5 milliót hozott eddig a film a konyhára, de hát nyilván nem azért készült, hogy kaszírozzon, hanem azért, hogy David "Szürrealistául-groteszk" Lynch világgá kiáltsa: "tessék rám figyelni. Még egy kicsit. Legalább míg egy utolsó összevisszakatyvaszt nem mutatok". Mert reméljük, ezzel vége, annak ellenére, hogy nagyon sok remek dolog is van a filmben. Például beszarás-édesek és fülbemászóak a zenék. Aztán a majd "összepisálom magam" félelmi atmoszférától nem fogsz tuti azonnal majd elaludni éjszaka, ha anno paráztál a Laura Palmer féle "BOB" szellembaltásgyilkos széttrancsírozásán. Vannak zörejek, a folyamatos zúgás, elmosódott & sötét álomképek, meg félelmetesen jól castingolt szereplők és dialógusok is. És nagyágyúk is, mint Jeremy Irons, Julia Ormond, Justin Theroux, és még egy halom remek színész. 
Azt nem mondom, hogy rossz volt ez a film, sőt, egész jó volt, bár azért adódnak vele problémák, "oda nem illő" porszemek. Mi lehet hát a bibi egy ilyen gigászi történelmi elbeszélés filmre való vitelével? Hát az, hogy az alkotók Erzsébet királynő személyén keresztül próbálják meg bemutatni az adott kor normáit, viselkedéskultúráját, történelmét, sőt háborúit is, amit már drámának hívunk, hisz egy emberi sors ábrázolása áll a középpontban. Ennélfogva pedig a mű inkább színházi előadásra termett, mintsem a filmvászonra. Elméletem látszik alátámasztani a film pocséknak mondható 17 millió dolláros árbevétele és a kritikusok 34%-os Rottentometoes elismerése is.
A Kabalapasi irtó rossz film, a Rottentomatoes-on, ahol összesen 100 film kapott 100%-ot minden idők során, összesen 2%-ra volt érdemes a kritikusok által (!). Viszont jól termel: eddig 35 millió dollárt hozott a konyhára Amerikában. Mindez azt jelzi, hogy a világon bármilyen szart el lehet adni a celluloidon, csak közben pedig a filmművészet szép lassan kiherélődik. 
Nehéz erről a filmről kritikát írni. Azért nehéz, mert nagyon kényes témát ölel fel: nevezetesen az arab terrorizmus elleni harcot. A 80 millió dolláros előállítási költségből eddig "csak" 50 millió jött vissza, ami szerintem arról árulkodik, hogy az amerikaiak egyelőre nem annyira vevők a közelmúltban, esetleg a jelenben játszódó, létező országokhoz és személyekhez köthető terroristagyanús happeningekre. Pedig a vége nekik kedvezne...
Nem minden az, aminek látszik, viszont minden valami, amire hasonlít valami más. Ilyen összevisszasággal is lehetne indítani ennek a filmnek az elemzését, mert higgyék el, akkora böszme nagy, tvinpikszkreátor-David Linch-jellegű csavar van benne, hogy lazán alátámasztja ezt az állítást. A Kiadatás c. film nagyot bukott az USA-ban a 9 millió dolláros bevételével, és tette ezt azért, mert élesen bírálta a CIA-t és az amerikai külügyi gépezetet, ráadásul a Dél-Afrikai illetőségű Gavin Hood rendező által. 
3 napja néztem meg ezt a filmet, és az a helyzet, hogy szinte semmire nem emlékszem belőle, csak arra, hogy "csitcsatt-bimbumm, meg piffpuff". Gondoltam, hogy kicsit felfrissítem az agyam a Rottentometoes-on meg az IMDB-en, de ojvé, az előbbin meg sem találtam, és ezt most tényleg nem értem, hogy miért. A 25 millió dolláros előállítási költségeket bizonyára visszahozza majd ez a film, de konkrét adatokkal ezúttal sajnos nem szolgálhatok. Két ember harcáról van itten szó, kérem - ami a Jack Crawford nevű FBI-os nyomozó (Jason Statham), meg a Rogue nevű rosszfiú (Jet -Li) közt zajlik immár évek óta. Nézeteltérésükbe belekeveredik a japán jakuza amerikai kirendeltsége, meg maga a japán HEADQUARTER is, emellett ezek ellenségei, az ún. Triádok is. Js, és persze az FBI meg a zsernyákok is. A rosszfiúk egymás ellen mennek, a rendőrök meg ellenük, a szereplők meg szép lassan elfogynak, és senki nem az, akinek/vagy aminek látszik. Mindenki korrupt, másnak dolgozik, becsap, átver - mi meg próbáljuk meg kibogozni az összekutyult szálakat. Komolyan mondom, egy idő után azért szurkolunk, mint a DOOM-ban, hogy "hulljon már el minden férgese" és legyen már vége ennek a filmnek, meg jöjjön már el az a nyomorult végkifejlet is, amit már vagy a film felénél tudunk. Mindezt annak ellenére, hogy a két főember jól visszi a hátán a filmet, nem játszanak rosszul, hozzájuk kapcsolódik még 1-2 tökös zsaru, sokkal több agyontetkózótt és felfegyverzett japán gangsta, meg némi családi slepp: nők, gyerekek, ilyesmik. Sok az erőszak, csatajelenet, fegyverropogás, kivégzés, nagyjából mint egy igazi háborúban ami ugyebár a film címe is. Unatkozni nem unatkozunk, mert happening azért akad dögivel, de azért annyira boldogok sem vagyunk, mert a hosszúra nyúlt most-mindenkit-elteszünk-láb-alól projekt kicsikét azért haloványra sikeredik. Láttunk sokkal, de sokkal jobb filmet is mindkét színészmestertől. Nem érdemes kidobni rá a mozipénzt.
Épp kilencedszer mennek neki a Halloween című 1978-as Carpenter egekig magasztalt horrofilm rimékjének, a hasonló nevű Halloween-nek. Azt azért nem teljesen értem, miért leli valaki abban örömét, hogy kilencedik nekifutásra is próbáljon valamiféle újraértelmezést adni egy elmebeteg gyilkos ámokfutásának? Talán Rob Zombie rendező tudná ezt azzal megmagyarázni, hogy az amcsi tékákban a film 58 millió dolláros bevételnél jár, míg az előállítási költségei a 15 milliót sem érték el. Innentől kezdve nem kell nagy matekosnak lenni, ahhoz hogy mindent megmagyarázzunk: a nyugati világban máshogy töltik a halottak napját, mint itthon, és nagy sikernek örvendenek az erre az időszakra tervezett hasonló témájú filmek. Ha épp Tom & Jerryt beöltöztetnénk halottaknak, Amerikában szerintem még ez is jó nagyot tarolna. Mert sajnos ennyiben ki is merül a film mondandója: sajnos nem lehet (vagy legalább is szerintem nem szerencsés) egy filmbe belezsúfolni mindent - egy gyilkos elme kialakulását a gyermekkortól kezdve, a hidegvérű toroknyiszálásokat, a szexet, az amerikai álmot, ugyanakkor alkalmazkodni a mai "trendi" horror újhullámos, izgi felhozatalához (Fűrész, Motel, stb.). 