Épp kilencedszer mennek neki a Halloween című 1978-as Carpenter egekig magasztalt horrofilm rimékjének, a hasonló nevű Halloween-nek. Azt azért nem teljesen értem, miért leli valaki abban örömét, hogy kilencedik nekifutásra is próbáljon valamiféle újraértelmezést adni egy elmebeteg gyilkos ámokfutásának? Talán Rob Zombie rendező tudná ezt azzal megmagyarázni, hogy az amcsi tékákban a film 58 millió dolláros bevételnél jár, míg az előállítási költségei a 15 milliót sem érték el. Innentől kezdve nem kell nagy matekosnak lenni, ahhoz hogy mindent megmagyarázzunk: a nyugati világban máshogy töltik a halottak napját, mint itthon, és nagy sikernek örvendenek az erre az időszakra tervezett hasonló témájú filmek. Ha épp Tom & Jerryt beöltöztetnénk halottaknak, Amerikában szerintem még ez is jó nagyot tarolna. Mert sajnos ennyiben ki is merül a film mondandója: sajnos nem lehet (vagy legalább is szerintem nem szerencsés) egy filmbe belezsúfolni mindent - egy gyilkos elme kialakulását a gyermekkortól kezdve, a hidegvérű toroknyiszálásokat, a szexet, az amerikai álmot, ugyanakkor alkalmazkodni a mai "trendi" horror újhullámos, izgi felhozatalához (Fűrész, Motel, stb.). Míke Myers nem a legjobb családi és iskolai környezetben nő föl: sztriptíztáncos anya, részeges/link/faszkalap/molesztáló apa, vele-nem-foglalkozó nővér, és még az iskolában is egy-kettő piszkálódni akaró nagyfiú-wannabe veszi kürül. A feszültség nőttön-nő: a hosszúhajú, esetlen tízéves Mike először állatokon teszteli a kés élességét, majd áttér az iskolatársakra, végül a családtagokra. Egyszer csak elkapják, és jól bavarrják az elmegyógyintézetbe, ahol egy gyermekpszichológus (Malcolm McDowell) gondjaira bízzák. Biztos-ami-biztos alapon főhősünk azért még odabent is rosszalkodik egy keveset, ugyanis belevágja a villáját egy felügyelőnőbe, majd emiatt főbe lövi magát az anyja, és az elkövetkezendő 15 évben gazdaggá teszi a kezelőorvosát, aki könyvet ír a történetről. És akkor egyszer csak Mike kiszabadul az elmegyógyintézetből is, miután megöl vagy féltucat állig felfegyverkezett rendőrt, miközben ő állig bilincsbe van verve, és elindul az ámokfutás. Mert, persze hova is mehetne a kedves gyilkosunk? Na hova? Hát persze, hogy haza, ahol még sok-sok gyilkosság vár rá...
A filmet lehetetlen komolyan venni, sőt, nagyon is érezni rajta, hogy csak és kizárólag pénztermelési szempontból készült. Sok logikai buktató van benne, csakhogy néhányat említsünk:
* a nevelőapa arra sem ébred fel, hogy Mike állig leszigszalagozza;
* a gyilkosra 3x lő rá McDowell, és egyszer vágja bele az egyik lány a bökőjét, úgy jól, a szíve tájákán, ahol azért valamiféle fájdalomra emlékeztető hangot ki lehetett volna adnia, de nem - a gyilkosnak ez meg sem kottyan;
* hogy lehet úgy könyvet írni egy szadista tömeggyilkosról, hogy a saját arcát szerepeltetjük a címlapon, az "Ördögi szemek" cím alatt?
És még sorolhatnánk. Ugyan literszámra folyik a vér összevissza, a színészi alakítások sem olyan rosszak, és többször mutatnak felvillanó ciciket is a filmben - sajnos nem több ez a mozi, mint gyenge popcornkísérő és egy nem-tudom-hova-tenni-film a Halloweeni időszakokra. Fölösleges.
Értékelés: 40%
