Ritkán van olyan, hogy egy filmről kijönnék csak úgy, menet közben, ezzel a múmiafilmmel viszont majdnem így voltam. Csak az tartott vissza, hogy többen néztük együtt a filmet, no meg az, hogy kb 10 emberen kellett volna átvergődni magunkat. Az első két múmia "nem annyira volt rossz", sőt "egész jó volt" agyam rejtett mélyein meghúzódó jellemzések által vezérelve váltottuk meg jegyeinket a Brendan Fraser-féle őrületre, és az első 2 perc után már-már azon felbuzdulva, hogy "jé, de érdekes lesz ez a film" - rögtön jött a kijózanító pofánverés, mintha holmi pöröllyel történt volna, hogy márpedig itt tévedés szaga terjeng a leegőben, mint bűzös, rothadó mocsok, és a folytatódó 116 percben sem volt ez másképp. A sztori jó (lehetne), de elszúrták, a még mindig kölyökképű Fraser még csak enyhén kölykképűbb fia inkább Fraser testvérére hajaz, mint magzatára, a viccek rosszak, Jonathan nagybácsi alakításától sikítófrászt kapunk, Jet Li átalakulása = a gagyiság csúcsa, ahogy egy két lény megjelenés is (pl. sárkány, vagy a JETI). Szent Szűzmáriám... Az alkotókat keresztre kéne feszíteni... Nem tudom, mennyit hozott a konyhára a film, de baromira lehúzták az amerikai kritikusok. Szégyen és gyalázat!
Tomátométer értékelés: 10%
Anton Ego értékelés: 0 %.
