Benjamin Franklin Gates (Nicolas Cage) ezúttal egy újabb amerikai rejtély nyomába ered. A küldetés ezúttal az egykori elnök, Abraham Lincoln meggyilkolásának körülményeihez vezet. Lincoln gyilkosa, John Wilkes Booth ugyanis naplót vezetett, melyből gyanús körülmények között 18 oldalnak nyoma veszett. Gates megpróbálja felderíteni a hiányzó lapok rejtekhelyét, s így talán fény derül az Egyesült Államok egyik legnagyszerűbb államférfijának titokzatos halálára. A kalandban Gates-et ezúttal is elkíséri Abigail (Diane Kruger) és Riley (Justin Bartha).
A karakterek egészen jók, ahogyan a színészek is - erről túl sok mindent nem lehet elmondani. Csupa nagyágyú van felsorakoztatva, nem is kevesen, akik bármilyen helyzetből kivágják magukat. Talán csak a Harvey Keitel vezette FBI nem annyira aktív, sőt, szinte semmilyen szerep nem jut nekik - ezt a szálat lehetett volna talán kicsit izgalmasabbá varázsolni. A film pörög, egyetlen pillanatig sem kell unatkoznunk, a zene is félelmetesen jól illeszkedik a cselekményekhez. Megfelelőek a dialógusok, vannak benne szellemes dumák, jó poénok, és persze kaland, konspiráció ezerrel, és szerelem is. Utóbbi több fronton is megnyilvánul. Kicsit furcsa ugyanakkor az egyik pillanatban itt vagyok a világban, a másikban ott "effektus". Nagyszerű dolognak tartom az amerikai történelem gyökereihez való visszakanyarodást, és az akkori kultúra bemutatását (hogy ez mennyire hiteles, vagy nem, arról most nem nyitnék vitát, mindenesetre vannak benne olyan tények, amelyek megcáfolhatatlanok). A sztori is elfogadhatóan jól összerakott, bár én megálltam volna a "titkok könyvének" taglalásánál, és nem irányítottam volna hőseinket Cibolába, a Kolumbusz előtti amerika aranyból készült városába. Ez már kicsit sok volt, én csak ennyit tettem volna bele a filmbe. Több olyan dolog is van a filmben, ami nagyon nevetséges és kb. 30 éve láthattunk ilyet a moziban (majd meg fogják látni), mindemellett örülök, hogy a céltalan, csihipuhi akciófilmek, összevisszakatyvasz, szörnyű vígjátékok mellett ilyen jellegű alkotások is születnek a mai filmművészetben. Tessék megnézni! Annak ellenére, hogy a film egyáltalán nem a kritikusok kedvence, sőt...
Nemzet Aranya 2. - Jerry Bruckheimer tutira megy
2007.12.26. 23:16 Antal Egon
1 komment
Címkék: usa konspiráció nicolas cage filmkritika egyesült államok ed harris jerry bruckheimer nemzet aranya 2 diane krüger justin bartha john turteltaub keitel harvey.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
freddyD 2007.12.27. 22:49:28
Itt valami nem stimmel. Nicolas Cage szánalmas játéka, a kínos párbeszédek és "kalandok", a hihetetlenül hosszúnak tűnő 2 óra valamint a röhejesen egyszerűen megoldott kalandok 80%?
Ejha. Hát én nem tudom, én legnagyobb jóindulattal is max 20-at adnék. De ízlések és pofonok.
Én is írtam a filmről, csak ha érdekel valakit egy ellenvélemény
www.otherworld.hu/index.php?old=cikkek&id=170