A Kevin Costner saját zsebéből finanszírozott film, a "Mr Brooks" ugyan jó kis thrillernek mondható, viszont Amerikában eddig "csak" 29,000,000 dollárt kaszírozott. Talán azért lehet ez, mert Kevin Costner többféle szerep eljátszására totálisan alkalmatlan, és ez a szerep most pont nem illett hozzá. Ki tudja. A sztori egy kicsit azért kacifántos. Főszereplőnk, Mr Brooks az "egyik" életében sikeres üzletember, családapa, az "Év Embere", a "másik" életében viszont hidegvérű gyilkos, aki szenvedélyből öl vadidegen, szeretkező embereket, a legeslegprecízebb, jól eltervezett módon. Rosszabik énje John Hurt formájában materializálódik a filmben, aki mindig mesterien adja főhősünk alá a lovat. Emberünk sármos, sikeres, alapos, és nem tehet arról, hogy ölnie kell. Sőt, anonim szenvedélybetegek gyűlésére jár, ahol ugyan a gyilkosságok nélkül, de bevallja, hogy szendedélybeteg. A gubanc ott kezdődik, hogy a gyilkolás művészetébe porszem hullik, amikor véletlenül a szemközti házból szuper minőségű fotókat készít róla egy amatőr fotós, mert Mr Brooks elfelejtette behúzni a firhangot... És akkor jön a megkeresés, Mr Smith-től, mert így hívja magát a fotós, amitől hajunk az égnek kell, hogy álljon: nem pénzt akar, nem kicsinálni akarja a főhőst, hanem valami mást... Amire megmondom őszintén, jómagam sem számítottam. Innen indul a pörgés: Costner, Mr Smith árnyékával együtt kell, hogy továbbéljen, innentől kezdve talán kétségek és félelem közt. Gondjait tetézi, hogy mint egy pitbull, a nyomában lohol egy zsaru, Demi Moore személyében, aki immár évek óta üldözi. A nő saját baja is óriási: ex-férje 5,000,000 dollárt követel tőle a válásuk után. Mr Brooks tinédzser lánya is súlyos gondokkal küszködik, és a képbe kerül még egy másik sorozatgyilkos is, akit még a csinos felügyelőnő vágott sittre. Csak az a gond, hogy onnan megszökött, és másodmagával ő is jól megkeveri a szálakat... Egyedül csak a zseniális Brooks úrnak van lelkiereje és ügyessége "elrendezni" a dolgokat? A Pulp Fiction-ban van egy olyan rész, amelyben Hervey Keitel "problémamegoldó" szerepben tetszeleg. Nos, Costner is valami ilyesmi szerepkörbe csöppen, és próbál válságmenedzserkedni, mint egy jó piásros, hogy végül minden "probléma" megoldódjon.
A karakterek jól ki vannak gyúrva, mindenkinek van egyénisége - talán Mr Brooks feleségén kívül, akit szinte észre sem veszünk a filmben. A legzseniálisabb szerintem John Hurt, aki mesterien tudja alakítani a Gonoszt. Mr Brooks karaktere is nagyon faszályos lenne, csak a színész nem illik hozzá - olyan, mintha Ben Stillerrel játszatnánk el mondjuk a SÁTÁNT. Ugye, mennyire nehéz elképzelni? Még Demi Moore is jól játszik, ahogy Mr Brooks lánya, és Mr Smith is. A tömeggyilkos kemény, gonosz és összevissza lövöldözik, Demi Moore szemét férje pedig mind kinézetében, mint tetteiben szinte mágnesként vonzana egy láthatatlan pofont a nézőtől.
Mr Brooks szövegei higgadtak, kimértek, és a problémamegoldást helyezik előtérbe. Kevés humor van a filmben, ami szerintem hiba, mert ugyanakkor sok az erőszak, a gyilkosság, sőt vannak kifejezetten ijesztegetős, vérfröcsögős, hangos, nagyot durranós, lövöldözős jelenetek. Ezek alatt egy percig sem unatkozunk, lendületben vagyunk, és inkább kíváncsian várjuk a folytatást, mintsem borzadnánk. Egyáltalán nem mindig kiszámítható a következő lépés, sőt - a végkifejlet sem. Sokszor kételyek gyötrik a nézőt, hogy vajon hová is fajulhatnak még a dolgok?
Mindent összevetve: nem rossz a sztori, és nem is túl egyszerű. A szálakat Mr Brooks irányítja és egyszer csak azt vesszük észre magunkon, hogy neki szurkolunk, hogy ez így is maradjon. (Egy sorozatgyilkosnak... Szép, mondhatom.) A film lendületes, pörgős, Kevin Costner kivételével jó színészekkel, és remek karakterekkel. Az nem tetszik benne egyrészt, hogy Mr Brooks gonoszságának az okát "egyszerű szenvedélybetegségként" jellemzi, ami van, és kész. Nem ás mélyebbre, például a gyermekkorba, vagy máshova, hogy hogyan maszturbál a saját kakájában egy gyilkos-jelölt, aki például kibelezhetett egy varjút, vagy tanúja lehetett egy-két trancsírozós kéjgyilkosságnak korábban. Nem tudom, ki-hogy van vele, de azért az okok ennél egy jottányit azért kicsit összetettebbek kellenek, hogy legyenek. Talán az is megérne egy misét, miként hasadt meg Mr Brooks tudata. Emellett az sem tetszik, hogy túl direkt módon jön rá a főzsaru a nyomokra, és néha nagyon "otrombák" az átmenetek az egyes jelenetek között. A "bűn és bűnhődés" örök érvényű kérdésköreit sem nagyon boncolgatja a film, az embernek olyan érzése van, mintha Costner szeretett volna magának egy gyilkoláshoz szóló jogosítványt szerezni, és ugye a reális világban ez jó esetben nem törénhet meg, viszont egy filmben igen...
Értékelés: 60%.
