A szegényesnek mondható magyar filmpiacon ez egy kevésbé rossz alkotásnak bizonyult, bár 220 millió forintos előálítási költségét szerintem aligha fogja visszahozni. A nézőkből legalábbis biztos nem. Nagy bajban vagyok, mert ha filmként jellemezném, akkor biztosan pocséknak tartanám. Ha viszont színházi előadásra, vagy kabaréra gondolnék a mű kapcsán, akkor akár tűrhetőnek is bélyegezhetném. Sajnos ezek a magyar reáliák: kevés pénz van jó hangmérnökökre és apparatúrára, tehetséges operatőrökre és ügyes finomhangolókra a forgatókönyveknél, geg-mesterekre, akik sokkal jobban ki tudnák dolgozni az adott poénhoz vezető utat, emellett színházban (is) játszó színészekkel játszatunk el moziszerepeket, ami iszonyú oda-nem-illő megmagyarázhatatlan furcsaságokhoz vezet, és az az érzésünk, hogy a színészek sokszor elfelejtik: most a vásznon vannak. Pedig irgalmatlanul nem mindegy a kettő. Na ezek a dolgok nem klappolnak általában a mai magyar filmeknél. A történetet szokták az "Indul a bakterház" c. korábbi film folytatásaként is emlegetni, bár minőségben azért szerintem ez a mai gőzös filmecske sokkal, de sokkal rosszabb.
Adott egy állomásfőnök, Bajusz (Koltai Róbert) aki felveszi magához béresként a korábbi állomásfőnök fiát. A gond csak az ezzel, hogy utóbbi nem szereti túlságosan előbbit, mert az tönkretette az apját. Bosszút is forral Koltai Róbert ellen, és ezt be is teljesíti. Valahogy belecsatlakozik a képbe az ún. 'barczikai anya' története, ami nem is olyan rég médiahekként járta körbe az országot (egy nem létező, itthon talált ős-anyáról), hogy koporsóját az országon keresztül szállítmányozzák, szépen felravatalozva. A béreslegény pedig bosszúja egyik állomásaként átírányítja a síneket Iharos településen, hogy a vonat véletlenül se egyenesen haladjon át, hanem beleszaladjon a bakter disznóóljába, és onnantól kezdve jó sok bonyodalmat okozzon. Mert utazik a vonaton egy cigány vajda is (Csuja Imre), aki cigánypereputtyostul azt találta ki, hogy hajadon és szép lányát (Egres Katinka) jól megvonatoztatja, hátha felfigyel majd rá valami férfiember és megkéri a kezét. Emellett Szabó Győző és Pindroch Ferenc is feltűnik a színen, mint csendőrök, akik őrzik a koporsót, majd eljtszák azt kártyán. Aztán egyszer csak összefut minden szál: jön egy halom kalamajka, népmesei félmotívumok, csúnyán elrosszult helyzetkomikum, nyögvenyelő koltai-poénok - tovább nem is folytatom.
A színészek - mint már említettem - nem a legjobbak, mert szerintem sokszor azt hiszik, hogy már megint a színházban játszanak. Emellett sokat gesztikulálnak, és nagyon hasonló a testtartásuk, mimikájuk és szövegük korábbi szerepeikhez hasonlóan. Nem képesek jól beleilleszkedni a szerepükbe, azaz a karakterükbe. Szerencsére azért van némi átmenet Pogány Judit személyében, aki már legalább annyi (ha nem több) filmben szerepelt, mint színi előadásban. Könnyebb helyzetben van Csuja Imre és egy papot alakító Gesztesi Károly, Badár Sándor is, akiket színészként is köszönthetünk, de amerikai filmeken edződött honfitársaink bizonyára szinkrontolmácsos hangjaikhoz is hozzá lehetnek szokva. A karaktereken is lehetett volna még sokkal, de sokkal többet dolgozni.
A dialógusok néha szörnyűek, ahogy Koltai Róbert nagyon poénosnak szánt őrületei is. Nem lehet nevetni rajtuk, ahogy nagyon azon sem, ahogy pl. este lehugyozza a csendőrök arcát, akik a fűben lapítanak. Ez nem lett volna olyan rossz dolog egyébként, csak az a gond, hogy egyáltalán nem volt kidolgozva a jelenetsor, márpedig ezt meglehetett volna úgy is csinálni, hogy a nézők hugyozzanak be ettől a röhögéstől. Az a gyanúm, hogy ezek a filmkészítők soha nem néztek még Kevin Smitht, Farrelly testvéreket, Todd Solondzot meg pláne. Hellyel-közzel vicceseket mondanak a cigányok a filmben, ahogyan Pogány Judit is bevakkant néha egy-egy oda nem illő, tényleg nevetséges, nem sablonszerű poént. A nem a beszédből eredő komikum a képekből, mozgásból kellene, hogy táplálkozzon, azonban ez elég sovány táplálékforrásnak bizonyul. Összességében a film nézhető, bár sokszor erőltetett, és néha nem annyira "folyamatos". Gyakran vannak olyan jelenetek, amikor azt érzi az ember, hogy csak nagy nehezen tudták feltölteni tartalommal. A film zenéje egy kicsit kusturicásra sikeredett, ami egy kicsit feldobja, meg ezen kívül is van benne 1-2 fülbemászó dallam. Nézzük meg, aztán gyorsan felejtsük is el.
Értékelés: 40%
