Felkoppintva - ez még nem az a Woody Allen utáni új, Hollywood-i vígjáték "mainstream"
2007.10.07. 19:04 Antal Egon
A film sztorija nem túl összetett. Egy srác, Ben, akinek se munkája, se csaja, se "átlagos" élete, de még normális kinézete sincs, hanem csak dilinyós, looser barátokkal, fű- és egyéb narkotikus bevett szokásokkal büszkélkedhet - összejön egy buliban egy olyan lánnyal, Alisonnal, aki mindenben a totál ellentetje: csinos, dögös és sikeres. A hirtelen ismerkedésből óvszer nélküli szeretkezés lesz, majd egy hidegzuhanyos búcsú, aztán 8 hét múlva pedig az óvszer nélküli szeretkezés egyenes következménye: Alison teherbe esik... A film a gyermekkel kapcsolatos végkifejlethez vezető rögös és nem rögös történetét beszéli el, szókimondó, trágár humorral, néha pedig csak a hétköznapjainkból vett élet egyszerű lemásolásával.
A karakterek jól ki vannak találva, a színészek meg egész jól játszanak. Bár hozzáteszem, egy egyszerű vigjátékról beszélünk, ahol köznapi dolgokról van ám szó, az élet nagy dolgairól: itt azért nem olyan nehéz karaktereket formálni. Egy Ben nevű csúnya, kövérkés munkakerülőt, és egy Alison nevű, csinos, feltörekvő médiasztár-wannabet látunk, akik hozzák a formájukat. Aztán jönnek ezek sleppjei, szülei, rokonai, ellenlábasai - nevezzük őket, ahogyan csak akarjuk, meg egy halom más mellékszereplő is: legalább egy tucat született vesztes Ben barátai közül, pár orvos, médiamunkatárs, és még sokan mások.
A szövegek jók, főleg az erős hangemekedéssel járó megmondó-poénok Ben szájából, és szókimondóak, a nők obszcén szájából is. A dialógusok jól megszerkesztettek, őszinték, vagányak, mesterien ülnek, és ütnek is. Kevés azonban az igazán-nagyon jó poén, amelyektől lefordulni a székről, vagy az orrlyukainkban viszontlátni a szánkon át bevitt popkornot és kakakólát. Ezeket főleg az előzetesekből már ismertük is.
Mindent összevetve: a film nem olyan rossz, hanem lendületes, magával ragadó, bár kicsit hosszú és néha vontatott is. Ahogy a bevezetőben írtam: azért nem köll túlzásba esni. Mindenféle szempontból sikeres darabról van szó, meg sok minden klappol is benne, de azért azt is megjegyezném, hogy nem mindig-mindenhol életszerű, és sokszor gyorsak, hirtelenek az átmenetek is, mag logikai buktatók is akadnak. Az élet pedig igazából nem mindig annyira ideális, könnyű, egyszerű és rózsás, mint ebben a filmben: egy hasonló sztori nem így nézne ki az igazi világban, de nem ám. Csak hogy a delíriumos, rózsaszín androméda ködöt eloszlassam...
Értékelés: 60%
2 komment
Címkék: felkoppintva steve carrell knocked up judd apatow a 40 éves szűz
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.