Az az igazság, hogy ez a film valahogy elkerült a moziban, pedig már anno is szerettem volna megnézni. Most sikerült DVD-n megtekinteni, aminek egyébként nagyon örülök, mert szeretem George Orwellt az Állatfarmjával és 1984 c. könyvével együtt, meg saját magam is szoktam hasonló őrületekről vizionálni. A film egyébként tetszett, és hál Istennek nem annyira esett bele abba a csapdába, amit a hasonló témakörben legyártott, általában nagyon badar filmek produkálnak. Valahol a jövőben járunk, az Egyesült Királyságban, ahol az anarchiába süllyedt országot csak a diktatúra kőkemény eszközeivel lehet fenntartani. A nép élén a Kancellár áll, aki óriási kivetítőn szól a Birodalom Tanácsához (vagy parlamenthez) megmondva a tutifrankót. Kijárási tilalom, megfélemlítés, totális pártpropaganda, emberbegyűjtések, hazugságok, lelki terror – mindez persze a legnagyobb hájtekk környezetben. A világ rendkívül szürkén van ábrázolva, annak ellenére, hogy a film színes. Higgyék el, az érzés tényleg fakó lesz. Egyforma szürke emberek, egyforma sötét nyakkendők, egyforma vélemények. Vagy mégsem? Akad mégis csak egy tökös legény a gáton, aki szembeszáll a totális diktatúrával? Hát akad. V-nek nevezi magát, vérbosszús vendettát indít, és mosolygós álarcot visel. Véletlenszerűen az útjába akad Natalie Portman, aki annak ellenére hezitál a film egésze alatt, hogy a szüleit lekaszabolta a rendszer. És akkor szépen lassan elkezd pörögni a film: kiderül egy Larkhilli kísérletezős (amolyan Mengelés) haláltábor megléte, ahol az egyetlen túlélő a V nevű főhősünk. Elkezdi lekaszabolni a tábor fő vezető embereit, hobbiból meg felrobbant egy-két prominens épületet a városban. Végcélja a brit parlament felrobbantása, ami a gonoszság jelképe, szerinte. A hatalom tanácstalan, egyre idegesebb, és keresi a vétkest. Persze állandóan hazudik a népnek, amolyan „nincs itt semmi baj alapon”. Csakhogy egy idő után a „saját főemberek” is elkezdenek kételkedni a rezsim jóságában, és egyre csak várjuk: tud-e egy ember forradalmat csinálni? Szembe lehet-e szállni az abszolút hatalommal, amely a tervezett gonoszságaink tizedéért is börtönbe zárna már minket? Az Orwelli 1984 is valami hasonlót taglalt, de Orwell teljes munkássága is. A kérdés izgalmas, és nagyon életszerű. Tessék megnézni, ha még nem látták volna, nem fognak csalódni. A film egyébiránt mozgalmas, és mondhatjuk, lebilincselő. Ragyogóak a színészek, és az általuk megformált karakterek is. Teljesen rendben van a sztori, ami nagyon is aktuális lehet akár a mindennapjainkban is. Nagyon bátor kezdeményezés, nagy falat ilyennel foglalkozni, és az alkotók ezt most nem (annyira) szúrták el. Pedig néha átmennek a gagyiparádéba is. Álmodjunk egy tökéletes társadalmat!

Értékelés: 60%