HTML

Filmkritika

A filmkritika nem könnyű dolog. Lehet, hogy míg nekem tetszik egy film, másnak viszont nem. Az is előfordulhat, hogy ma tetszik nekem egy alkotás, de öt év múlva már nem fog. Mert más korú lettem, más körülmények közt élek, más a státuszom, és megváltoztak az értékek, amelyek fontosak a számomra. Lehet, hogy ma éhesen és boldogtalanul nézek meg egy filmet, holnap pedig jóllakottan és boldogan. Higgyék el, más írás jelenne meg ma, és más holnap. Meg más öt év múlva is. Arról már nem is beszélek, miféle ismérvek alapján kritizálja az ember a filmet? Hogyan tekintsünk egy filmre? Kultúrtörténeti alkotásként, azaz valamiféle művészet megnyilvánulásaként, a rendező/forgatókönyvíró önmegvalósításaként, vagy csak egyszerű termékként, ami pénzt hoz a konyhára? Jó esetben sok pénzt, és főleg az amerikaira? Talán mégis több egy film egy valag pénznél és erősen hathat a társadalmi, politikai, tudományos jelenségekre és folyamatokra, esetleg olyan tükörfélét tart eléjük? Vagy egy virtuális világot hoz létre, ahol kiélheti az ember a fantáziáját, például gyilkolhat, maszturbálhat, kínozhat, trágárkodhat kénye-kedve szerint a vásznon? Nehéz eldönteni. Ahogyan azt is, mennyit mondjon el a kritikus a filmről, és milyen célból. Ő már megnézte, és csak annyi, hogy véleményt alkot róla? Vagy gondoskodik arról, hogy azért mindent ne áruljon el, például a slusszpoén(oka)t és végkifejletet? Talán mások pont ennek hatására nézik meg a művet. Ki tudja. Mindenesetre Anton Ego belevág, és a következő ismérvek alapján próbál a filmekről véleményt alkotni. * sztori; * karakterek/színészek; * szövegek/nyelvezet/poénok; * összkép: például dinamikus, látványos, lebincselő, magával ragadó, unalmas, zene, hangok, stb. * mennyit hozott a "konyhára" Ezek összesség alapján a filmeket százalékosan lehet minősíteni: 100% - tökéletes 80% - jó 60% - közepes 40% - futottak még 20% - pocsék (Bárminemű hasonlóság a Cinema c. újsággal a véletlen műve!)

Friss topikok

Címkék

. (1) 1984 (1) 60 % (1) afganisztán (1) afrika (1) after wedding (1) agyő nagy ő (1) akciófilm (1) alan arkin (1) álarc (1) al kaida (1) anarchia (1) animációs film (1) anton ego (1) az ötödik elem (1) a 40 éves szűz (1) a kabalapasi (1) a másik én (1) a nagy testvér (1) a sötét lovag (1) balfaszság (1) bates (1) batman (1) beavatkozás (1) bee movie (1) ben stiller (1) bosszú (1) bourne (1) bourne trilógia (1) bourne ultimatum (1) brendan fraser (1) brit (1) bűn és bűnhődés (1) cápamese (1) carpenter (1) cate blanchett (1) cat city (1) chris tucker (1) clive owen (1) cris cooper (1) csillagok háborúja (1) csúcsformában 3 (1) csuja imre (1) dán film (1) david lynch (1) demi moore (1) diane krüger (1) dogma (1) dráma (2) dzihád (1) eddie murphy (1) ed harris (1) egyesült államok (1) egyiptom (1) eli roth (1) eryl streep (1) erzsébet (1) esküvő után (1) et (1) farrelly testvérek (1) fasz (1) faszvócentrikus világ (1) fbi (3) felkoppintva (1) film (1) filmkritika (15) forgatókönyv (1) geoffrey rush (1) george orwell (1) gerald butler (1) gesztesi károly (1) grabowsky (1) guasztustalan (1) gyilkosság (1) háború (2) halloween (1) heartbreak kid (1) heath ledger (1) hellboy (1) hilary swank (1) hinni akarok (1) hollywood mainstream (1) horror (3) hostel (1) hostel 2 (1) ii. fülöp (1) indul a bakterház (1) inland empire (1) iszlám (1) jackie chan (1) jake gyllenhaal (1) jakuza (1) james bond (1) jamie foxx (1) jancsó miklós (1) japán (1) jason bourne (1) jason statham (1) jennifer gardner (1) jerry bruckheimer (1) jessica alba (1) jet li (2) jodie foster (1) john hurt (1) john turteltaub (1) judd apatow (2) justin bartha (1) kaptár (1) kaptár 3 (1) kathy (1) katolicizmus (1) keitel harvey. (1) kéjgyilkosság (1) kém (1) kémhistória (1) kevin costner (1) kiadatás cia (1) királyság (1) klónok háborúja (1) knocked up (1) koltai róbert (1) konspiráció (1) kritika (1) kung fu panda (1) larry king (1) lars von trier (1) licence to kill (1) lions for lambs (1) macskafogó 2 (1) madagszkár (1) mads mikkelsen (1) malcolm mcdowell (1) mamma mia (1) martin weisz (1) matt damon (1) max von sydow (1) meet dave (1) megy a gőzös (1) meryl streep (1) mézengúz (1) michael palin (1) michelle monaghan (1) miért ciki a szex? (1) milla jovovich (1) motel (1) mr brooks (1) múmia (1) múmia a sárkánycsászár sírja (1) mutáns (1) natalie portman (1) nemzet aranya 2 (1) nicolas cage (1) nyüszítverobert ludlum (1) olajsejk (1) öngyilkos merénylők (1) p.s. i love you (1) pénisz (1) pina (1) pogány judit (1) protestáns (1) reese witherspoon (1) remake (1) resident evil (1) robert redford (1) roman polanski (1) shrek (1) sorozatgyilkosság (1) spy (1) steve carrell (1) superbad (1) szadista (1) szaúd arábia (1) százalék (1) szex és new york (1) sziklák szeme 2 (1) színész (1) színház (1) színházi előadás (1) tarantino (1) ternovszky béla (1) terroristák (1) terrorizmus (1) terrotista (1) the brave one (1) tökéletes tűrsadalom (1) tömegyilkos (1) tom cruis (1) totalitárius rendszer (1) tragédia (2) trancsírozós (1) trilógia (1) tunézia (1) twin peaks (1) ügynök (1) új európa (1) üresfejű (1) usa (2) v (1) vendetta (1) vérbosszú (1) vírus (1) wall e (1) war (1) wes craven (1) x akták (1) zombi (2) zombifilm (1) zsidó zsidós (1) Címkefelhő

A Bourne ultimátum - de hogy jön ide a James Bond, meg a fecskealsó??

2007.10.29. 23:05 Antal Egon

Az Index fura módon a "James Bond nyüszítve menekülne" alcímet adta a Bourne trilógia befejező része kritikájának, amin azért egy kicsit meglepődtem. Már miért kellene James Bondot összehasonlítani/összeriszteni a Bourne filmek főhősével, akit a jó öreg Robert Ludlum nevű író kreált 1980-ban? Már miért menekülne Bond nyüszítve Matt Damon elől? Mi szolgáltatja az összehasonlítási alapot a két filmhez? Nem értem. Ennyi erővel Kiszel Tünde művészi munkásságát is lazán képzettársíthatnánk egy Pier Paolo Pasolini remekműhöz, aminek ugyebár kb annyi értelme lenne, mintha összekevernénk Daniel Craig fecskéjét Kiszel Tünde boxeralsójával. Merthogy még azt sem találta el a kedves Indexes kritikus...
Az USA-ban az év talán legjobb akciófilmjét tisztelik benne, majd 230 millió dollárral gazdagította alkotóit, és a kritikusok is szuperlatívuszokban beszélnek Őróla. Azért ez egy kicsit "avétos vaker", ha sztivenkingesen akarnám magam kifejezni, de valóban leszögezhetjük: a film tényleg meglepően jó, olyan "mozibabeülős", "kevesetbeszélős", egyszerű, hideg és találó. 
A filmről úgy lenne érdemes kritikát írni, hogy mindhárom Bourne filmről egyszerre, amihez viszont most lusta vagyok. Vissza kellene kanyarodni a 2002-es, majd a 2004-es Bourne darabhoz, amihez most nincs valami sok kedvem, ezért most csak röviden szólnék a tartalomról. Adott egy fiatalember, Jason Bourne (Matt Damon) aki a CIA ügynöke, vagy kémje. Hol másokat tesz el láb alól, hol mindenféle egyéb kémfeladatot lát el, hol meg a saját identitását keresi, immár három Bourne részen keresztül. A CIA-ban jelenleg van egy ultra-erőszakos, keményvonalas főellensége, Noah Vosen (David Strathairn), meg egy kevésbé kemény is, Pamela Landy személyében (Joan Allen), akik mind el akarják őt kapni. Ehhez jön még egy-két még nagyobb kutya, meg egy halom FBI ügynök, akik amolyan benarkózott nácikatonákként, vagy érzelemmmentes gyilkológépekként vetik magukat Bourne nyomába, hol párban, hol csoportosan. Azért akadnak segítők is: pl. a Guardian egyik oknyomozó-leleplező riportere, és az ő informátora, aki elkezd a Bourne-féle rejtélyről kiteregetni, meg egy "jó útra térő" másik ügynök is, meg aztán még vagy kettő hasonló. Nagy a pörgés, meg a rohanás és üldözés, meg a technika vívmányainak látványos megnyilvánulása sem csekély.
A színészek zseniálisak, bár szerintem a főgonosz, Noah Vosen azért annyira nem is néz ki gonosznak, pedig a kritikusok az egekbe emelték. Julia Stiles (az átállt ügynök) viszont jócskán megosztja a kritikusokat: hideg, mint a kő, úgy is játszik, NO ÉRZELEM, NO OUTPUT, pedig azért lehetett volna egy kis laza hancúr Matt Damonnal. Csak úgy, amolyan feszültséglevezetőként. A zene is folyamatosan lüktet a fejünkben, idomodik a folyamatos impulzusokhoz, a feszültséghez és őrült üldözésekhez. Fokozza az újszerűséget az ide-oda rángatózó, folyamatos kameramozgás, rengeteg közeli képbevágás, látszólag összevissza-zoomolás, ami egy kicsit a dogma irányzatot juttatja eszembe, amit  egyik kedvencem, a nagy Lars von Trier indított el még azt hiszem 1995-ben. Az a kár csak, hogy míg egy dogma-filmben tényleg pofán verik az embert, addig egy Bourne filmben mindez csak fikció. Azért ne keseredjünk el - így is érdemes megnézni a Bourne darabokat. Együtt, de lehet külön-külön is.

Értékelés: 80%

Szólj hozzá!

Címkék: fbi ügynök james bond bourne matt damon kém bourne ultimatum spy trilógia bourne trilógia jason bourne nyüszítverobert ludlum kémhistória

A bejegyzés trackback címe:

https://filmkritika.blog.hu/api/trackback/id/tr56212487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.