HTML

Filmkritika

A filmkritika nem könnyű dolog. Lehet, hogy míg nekem tetszik egy film, másnak viszont nem. Az is előfordulhat, hogy ma tetszik nekem egy alkotás, de öt év múlva már nem fog. Mert más korú lettem, más körülmények közt élek, más a státuszom, és megváltoztak az értékek, amelyek fontosak a számomra. Lehet, hogy ma éhesen és boldogtalanul nézek meg egy filmet, holnap pedig jóllakottan és boldogan. Higgyék el, más írás jelenne meg ma, és más holnap. Meg más öt év múlva is. Arról már nem is beszélek, miféle ismérvek alapján kritizálja az ember a filmet? Hogyan tekintsünk egy filmre? Kultúrtörténeti alkotásként, azaz valamiféle művészet megnyilvánulásaként, a rendező/forgatókönyvíró önmegvalósításaként, vagy csak egyszerű termékként, ami pénzt hoz a konyhára? Jó esetben sok pénzt, és főleg az amerikaira? Talán mégis több egy film egy valag pénznél és erősen hathat a társadalmi, politikai, tudományos jelenségekre és folyamatokra, esetleg olyan tükörfélét tart eléjük? Vagy egy virtuális világot hoz létre, ahol kiélheti az ember a fantáziáját, például gyilkolhat, maszturbálhat, kínozhat, trágárkodhat kénye-kedve szerint a vásznon? Nehéz eldönteni. Ahogyan azt is, mennyit mondjon el a kritikus a filmről, és milyen célból. Ő már megnézte, és csak annyi, hogy véleményt alkot róla? Vagy gondoskodik arról, hogy azért mindent ne áruljon el, például a slusszpoén(oka)t és végkifejletet? Talán mások pont ennek hatására nézik meg a művet. Ki tudja. Mindenesetre Anton Ego belevág, és a következő ismérvek alapján próbál a filmekről véleményt alkotni. * sztori; * karakterek/színészek; * szövegek/nyelvezet/poénok; * összkép: például dinamikus, látványos, lebincselő, magával ragadó, unalmas, zene, hangok, stb. * mennyit hozott a "konyhára" Ezek összesség alapján a filmeket százalékosan lehet minősíteni: 100% - tökéletes 80% - jó 60% - közepes 40% - futottak még 20% - pocsék (Bárminemű hasonlóság a Cinema c. újsággal a véletlen műve!)

Friss topikok

Címkék

. (1) 1984 (1) 60 % (1) afganisztán (1) afrika (1) after wedding (1) agyő nagy ő (1) akciófilm (1) alan arkin (1) álarc (1) al kaida (1) anarchia (1) animációs film (1) anton ego (1) az ötödik elem (1) a 40 éves szűz (1) a kabalapasi (1) a másik én (1) a nagy testvér (1) a sötét lovag (1) balfaszság (1) bates (1) batman (1) beavatkozás (1) bee movie (1) ben stiller (1) bosszú (1) bourne (1) bourne trilógia (1) bourne ultimatum (1) brendan fraser (1) brit (1) bűn és bűnhődés (1) cápamese (1) carpenter (1) cate blanchett (1) cat city (1) chris tucker (1) clive owen (1) cris cooper (1) csillagok háborúja (1) csúcsformában 3 (1) csuja imre (1) dán film (1) david lynch (1) demi moore (1) diane krüger (1) dogma (1) dráma (2) dzihád (1) eddie murphy (1) ed harris (1) egyesült államok (1) egyiptom (1) eli roth (1) eryl streep (1) erzsébet (1) esküvő után (1) et (1) farrelly testvérek (1) fasz (1) faszvócentrikus világ (1) fbi (3) felkoppintva (1) film (1) filmkritika (15) forgatókönyv (1) geoffrey rush (1) george orwell (1) gerald butler (1) gesztesi károly (1) grabowsky (1) guasztustalan (1) gyilkosság (1) háború (2) halloween (1) heartbreak kid (1) heath ledger (1) hellboy (1) hilary swank (1) hinni akarok (1) hollywood mainstream (1) horror (3) hostel (1) hostel 2 (1) ii. fülöp (1) indul a bakterház (1) inland empire (1) iszlám (1) jackie chan (1) jake gyllenhaal (1) jakuza (1) james bond (1) jamie foxx (1) jancsó miklós (1) japán (1) jason bourne (1) jason statham (1) jennifer gardner (1) jerry bruckheimer (1) jessica alba (1) jet li (2) jodie foster (1) john hurt (1) john turteltaub (1) judd apatow (2) justin bartha (1) kaptár (1) kaptár 3 (1) kathy (1) katolicizmus (1) keitel harvey. (1) kéjgyilkosság (1) kém (1) kémhistória (1) kevin costner (1) kiadatás cia (1) királyság (1) klónok háborúja (1) knocked up (1) koltai róbert (1) konspiráció (1) kritika (1) kung fu panda (1) larry king (1) lars von trier (1) licence to kill (1) lions for lambs (1) macskafogó 2 (1) madagszkár (1) mads mikkelsen (1) malcolm mcdowell (1) mamma mia (1) martin weisz (1) matt damon (1) max von sydow (1) meet dave (1) megy a gőzös (1) meryl streep (1) mézengúz (1) michael palin (1) michelle monaghan (1) miért ciki a szex? (1) milla jovovich (1) motel (1) mr brooks (1) múmia (1) múmia a sárkánycsászár sírja (1) mutáns (1) natalie portman (1) nemzet aranya 2 (1) nicolas cage (1) nyüszítverobert ludlum (1) olajsejk (1) öngyilkos merénylők (1) p.s. i love you (1) pénisz (1) pina (1) pogány judit (1) protestáns (1) reese witherspoon (1) remake (1) resident evil (1) robert redford (1) roman polanski (1) shrek (1) sorozatgyilkosság (1) spy (1) steve carrell (1) superbad (1) szadista (1) szaúd arábia (1) százalék (1) szex és new york (1) sziklák szeme 2 (1) színész (1) színház (1) színházi előadás (1) tarantino (1) ternovszky béla (1) terroristák (1) terrorizmus (1) terrotista (1) the brave one (1) tökéletes tűrsadalom (1) tömegyilkos (1) tom cruis (1) totalitárius rendszer (1) tragédia (2) trancsírozós (1) trilógia (1) tunézia (1) twin peaks (1) ügynök (1) új európa (1) üresfejű (1) usa (2) v (1) vendetta (1) vérbosszú (1) vírus (1) wall e (1) war (1) wes craven (1) x akták (1) zombi (2) zombifilm (1) zsidó zsidós (1) Címkefelhő

Klónok háborúja - márpedig igenis jó!

2008.09.22. 22:56 Antal Egon

Jómagam nem vagyok elvakult rajongója a Csillagok Háborúja nevű immár 31 éves nagyon szép mítosznak, mégis azt kell mondanom, hogy nekem igenis tetszett ez a Klónok Háborúja c. film. Az Index lehúzta a filmet, ahogy az amerikai kritikusok is - a film 20%-on áll... Emellett eddig csak 40 millió dollárt hozott a konyhára, ami jócskán "bukta", és ha az animáció drágaságát is figyelembe vesszük... Egyszóval katasztrófa... Namármost, miért gondolja mindenki, hogy ez egy szégyenteljes film? Megmondom, miért: mert mindenki az elmúlt 31 évhez hasonlítgatja, párhuzamokat, hasonlóságokat próbál találni, kutakszik az időben, a szereplőkben, történeti szálakban. Nem kéne! Ezt a filmet önálló műként kell értelmezni, ami ötvözi a dicső múltat, a megváltozott jelent, és a bizonytalan, de jövő jövőt. Van benne minden, ami szeritem ide kell: sok politika, összeesküvés-ármánykodás, pszichológia, felnőtté válás, háborúskodás, pazar csatajelenetek, jó kis érzelmi szálak, nem mindennapi izgalmak, váratlan fordulatok, némi humor, egy halom látványos lény, a régi-új értékek összegyúrása (jóllehet nem mindig súrlódásmentesen), és sok minden más is. Én remekül szórakoztam rajta, szerintem mindenképp megér egy megnézést!

Tomátométer értkelés: 20%
Anton Ego értékelés: 60%

6 komment

Címkék: csillagok háborúja klónok háborúja

Meet Dave - Üresfejű az, aki a címet félrefordította

2008.08.29. 20:54 Antal Egon

Bevallom őszintén, ettől a filmtől nem sok jót reméltem: 20%-os (kritikán aluli) kritikusi szint Amerikában, 11 millió dolláros árbevétel (tehát óriási bukta), rossz előzetes... mi kell még?? Aztán úgy alakult, hogy mégis csak megnéztem a filmet (így alakult), és kellemesen csalódtam benne. Sikertelenségének okát nem is értem egyáltalán. Adott egy Eddie Murphy, aki még ha meg sem moccan, akkor is elvisz a hátán egy egész filmet, egy érdekes történet, és mellé sok humor. Utóbbinak 50%-ka nagyon nem rossz, és van benne 1-2 nagyon hangos nevetést kiváltó is. Persze, vannak azért benne nagy gagyiságok, és kapkodás, nemtörőmdömség is, de amikor egy-egy ilyen jelenet becsúszik, vagy leülne a film, akkor jön egy másik jelenet, ami viszont nagyon üt. Dörner György magyar hangja is szükséges azért, mondjuk ki őszintén, viszont ki az az agyalágyult barom, aki a "Meet Dave"-t "Üresfejűnek" fordítja? Remek még a filben Elizabeth Banks is, és aki még nagyon tetszett, az a gonosz kinézetű kisgyerek is, aki az osztály "fenegyereke". Szóval, egyszer megéri megnézni.

Tomátométer értékelés: 20%
Anton Ego értékelés: 60%

Szólj hozzá!

Címkék: eddie murphy meet dave üresfejű

Hellboy II. - pokolian rossz

2008.08.26. 21:32 Antal Egon

Egyetlen dolog miatt nem tiporom teljesen a süppedős sárba ezt a vacak filmet, ez pedig az, hogy maga a pokolfajzatos képregény nagyon életképesnek mutatkozott valamikor az Egyesült Államokban. Az amerikai kritikusok az adaptációról is hasonlóképp vélekedhetnek, mert 88%-osra értékelik a filmet. Úgy néz ki, a hiba ezúttal bennem van: talán ez az első eset, hogy nagyon komoly eltérés van az én véleményem és a Tomátométer kritikusainak véleményei között. Egyetlen percig sem élveztem ezt a filmet, de részletekbe ezúttal nem bocsátkoznék olyannyira. Szerintem - KATASZTRÓFA, dehát döntsenek Önök! Nézzék meg, aztán dumáljunk.

Tomátométer értékelés: 88%
Anton Ego értékelés: 20%

Szólj hozzá!

Címkék: hellboy

A sötét lovag - Batman Heath Ledgerrel robbantat bankot

2008.08.20. 22:15 Antal Egon

Szinte ki sem merem mondani, de a legújabb Batman film majd félmilliárd dolláros bevételnél jár (!), emellett az amerikai kritikusok 94%-ka gondolja azt, hogy zseniális. A filmmel kapcsolatban egyébként tényleg nagyon kevés negatívumot lehet megemlíteni -  ilyen talán az indokolatlanul hosszasan elnyújtott, enyhén túlbonyolított alapsztori, és a főszereplő hölgy alakítása, de minden más a helyén van. Külön kiemelendő Heath Ledger kiemelkedő alakítása, ami szerintem azért lsikerült így, mert a színész vélhetően "önmagát" adta. ember nem képes ilyen színészi alakítást nyújtani. Isten nyugosztalja Heath Ledgert. Érdekes, hogy a tragikusan fiatalon elhunyt színész másik (utolsó) filmje, a lowbudget király Terry Gilliam rendezte "The Imaginarium of Doctor Parnassus" pedig eladhatatlannak bizonyul - bár ez nem feltétlenül Heath-nek róható fel.

Tomátométer értékelés: 94%
Anton Ego értékelés: 80%

3 komment

Címkék: batman filmkritika heath ledger a sötét lovag

Wall E - amikor az ember odáig jut, hogy pizzafát akar ültetni

2008.08.04. 21:12 Antal Egon

Ez egy hihetelenül okos, környezettudatosságra nevelő film, és már csak azon csodálkoznék, ha nem Al Gore és Philip Kotler lettek volna a producerei. Szóval, a helyzet a következő. Az emberek teljesen elhülyültek - a világűrben tekeregnek egy nagy űrhajóban, ahol mindent öntudatos robotok és az automatika intéz helyettük. A Föld nevű szörnyűségtől (amelyet időközben elönt a szemét, és szerves anyagok már nem is nagyon keletkeznek) jó messze híznak el a cukros üdítőkön, butulnak el a kompujterektől, fogyasztói társadalomtól, holisztikus reklámoktól és digitáliától, no meg a szó szoros értelmében vett semmittevéstől. Erre jön a Wall E nevű kisrobot ET után 20 évvel, annak egyeneságú reinkarnációjaként, és a Földön rendezgeti a szemetet, bálákba csomagolva, az egekig emelve. Wall E intelligenciáját mutatja, hogy márpedig milyen fontos a takarékosság és a szelektív hulladékgyűjtés. Az emberek eközben nem adják fel: egy kisebb űrhajót küldenek a Földre, hogy egy másik kisrobot (persze kislány robot, Éva) segítségével az élet jeleit kutassák, és amikor a két robot kiás egy zöld növényt, akkor indul el a haddelhadd: a növény megy a világűrbe, Wall E beleszeret Évába, és még a Földön egyedülálló élőlényként megmaradó csótány is csak nagyokat hümmögne mindezen, azonban a film fő érdekessége mégis csak az ember újra-evolúciója lesz a távoli jövőben. (Újból megtanul járni, emóciói lesznek, és talán kilábal ez egysíkú, félig szocialista, félig autokrata, futurista világból, visszatér a Földre, és Pizzafát ültet... Vagy valami).

Kötelező mű - remek történettel, vicces látlelettel az Emberről és Világáról, okos mondandóval, a Föld afféle "szépiás", ködös, szürkés ábrázolásával, és persze szuper párbeszédekkel, drámai elemekkel. Nagyon nagyszabású a "mondandó", amely így is kerek, grandiózus, és mesteri egészet alkot. Az amerikai kritikusok az egekig magasztalták, és eddig majdnem 205 millió dollárt hozott a konyhára, ami nagyon, de nagyon sok...

Tomátométer értékelés: 96%
Anton Ego értékelés: 100%

Szólj hozzá!

Címkék: et filmkritika wall e

Michael Palin/ Új Európa - többet ér minden magyar haszontalan országmerketing büdzsénél

2008.08.03. 12:10 Antal Egon

Ritkán szokok nem mozifilmről véleményt alkotni, de most az az érzésem, hogy ezt meg kell tennem. Az általam az egekig magasztalt Michael Palin (Monty Python, Gyalog Galopp, A Hal neve Wanda, stb.) sokadik utazós sorozatát gyűri, aminek én nagyon örülök, ugyanis zseniálisnak tartom a ténykedését. Amikor az Új Európa sorozatnál elérkezünk kis hazánkhoz, bevallom őszintén, nem kicsit féltem - vajon mit hoznak ki balsorssal tépett ex-szoci barakkunkról? A Bulgáriáról bemutatott sanyarú sorsú cigányság, az idióta fehér testvériság mozgalom, a félig cigány-félig transzvesztita Azis nevű énekes, az észt piócakezelés, az albán katonai bunkerek a tengerparton, a kijevi főteres-sátras-sztrájkolós képek, a lettországi idétlen Jani-tavaszi fesztivál, és még sorolhatnám, mennyi kelet-európai szar egy rakáson, amit ánglius szemmel vizslatnak... Aztán jön a megkönnyebbülés: az összesen 6 órai sorozatban 33 perc jut hazánknak (ami már önmagában is óriási eredmény), amelynek majdnem teljes egésze pozitív képet fest országunkról. A visegrádi középkor-imitáció, a Hortobágy, a Gellért-szálló gyógyvize, a Zwack-féle sötét ital és a tokaji bor népszerűsítése még Kattie Zoob és Niklai Ákos szavait is semlegesíteni tudják - előbbi a Kárpátia nevű (egyébként bűnrossz) éttermével dicsekszik, de szerencsénkre Michael Palin inkább a (valóban tehetséges) cigány zenészekre koncentrál, a divattervezős résznél meg utánozhatatlan, ellenállhatatlan humorérzékével üti el Zoób Kati vihogó idiotizmusát. Erre szokták azt mondani, hogy valaki óriási empátiával rendelkezik. A 33 perc többet ér hazánknak bármilyen Országblamázs és Magyarturizmuszéerté ténykedésnél, ablakon kidobott, azaz egetverő baromságokra költött marketing büdzsénél. Ahogy azt már megszokhattuk. Gratulálok, és őszintén köszönöm Michael Palin-nek ezt a kedves ajándékot. A 3 részes DVD egyébként bármilyen hipermarketben kapható, de megrendelhető a www.xpress.hu oldalon is. Kötelező anyag, ha magunkról, és környezetünkről szeretnénk hiteles, élő képet látni.

Anton Ego értékelés: 100%.

35 komment

Címkék: filmkritika michael palin új európa

Múmia 3. - A film nem rossz. Hanem bűnrossz. Múmiarossz...

2008.08.03. 11:33 Antal Egon

Ritkán van olyan, hogy egy filmről kijönnék csak úgy, menet közben, ezzel a múmiafilmmel viszont majdnem így voltam. Csak az tartott vissza, hogy többen néztük együtt a filmet, no meg az, hogy kb 10 emberen kellett volna átvergődni magunkat. Az első két múmia "nem annyira volt rossz", sőt "egész jó volt" agyam rejtett mélyein meghúzódó jellemzések által vezérelve váltottuk meg jegyeinket a Brendan Fraser-féle őrületre, és az első 2 perc után már-már azon felbuzdulva, hogy "jé, de érdekes lesz ez a film" - rögtön jött a kijózanító pofánverés, mintha holmi pöröllyel történt volna, hogy márpedig itt tévedés szaga terjeng a leegőben, mint bűzös, rothadó mocsok, és a folytatódó 116 percben sem volt ez másképp. A sztori jó (lehetne), de elszúrták, a még mindig kölyökképű Fraser még csak enyhén kölykképűbb fia inkább Fraser testvérére hajaz, mint magzatára, a viccek rosszak, Jonathan nagybácsi alakításától sikítófrászt kapunk, Jet Li átalakulása = a gagyiság csúcsa, ahogy egy két lény megjelenés is (pl. sárkány, vagy a JETI). Szent Szűzmáriám... Az alkotókat keresztre kéne feszíteni... Nem tudom, mennyit hozott a konyhára a film, de baromira lehúzták az amerikai kritikusok. Szégyen és gyalázat!

Tomátométer értékelés: 10%
Anton Ego értékelés: 0 %.

1 komment

Címkék: filmkritika brendan fraser jet li múmia múmia a sárkánycsászár sírja

X-akták/Hinni akarok - itt a Motel-3.

2008.07.25. 22:43 Antal Egon

Ha a moziban nem ült volna mellettem egy olyan nő, aki minden 5 percben hangosan kommentálta a történéseket a mellette ülő (ugyancsak zsírparaszt) szekrény-barátjának, akkor bizonyára valamivel jobban élveztem volna a fimet, ahogyan jobban is koncentrálhattam volna. Mindig csak arra gondoltam, hogy bemosok egy kurva nagyot a nőnek...

OK. Emóciók kordában, mély levegő, koncentráció, és most már térjünk a filmre is. Ha valaki kedveli/kedvelte a sorozatot,  nagyon valószínű, hogy ezt a darabot nem fogja szeretni, mint ahogy a paraszt szekrény barátunk a film végén kommentálta, miközben csak úgy röpködtek a "faszomok" a szájából... A lényeg, hogy ha az Eli Roth féle Motel-t szereted, akkor viszont ez a film Neked való lesz. Nem tudom, mennyit hozott a konyhára, de az amerikai kritikusok piszokul lehúzták, aminek igazából nem értem az okát. Bár azért egy kicsit talán mégis: a film a történet ellenére valahogy mégsem félelmetes, nem fogunk kiugrani a bőrünkből az izgalomtól. Maga a történet a rémisztő, a történés viszont nem az. Nem dinamikus, nem jól időzített, nincsenek jól felépítve a karakterek, a szerepek, a mondandó. És az igazság egy része is odaát marad... De azért egyszer megéri megnézni.

Tomátométer értékelés: 30%
Anton Ego értékelés: 60%

4 komment

Címkék: filmkritika x akták hinni akarok

Mamma mia - na én is ezt mondom...

2008.07.22. 21:35 Antal Egon

Nem tudom, az miért jó, ha az ABBA számokra ráhúzunk egy komplett történetet, aminek az a vége, hogy Colin Firth bebuzulva, 30 évvel ezelőtti ABBÁS ruhákban ráz egy eldugott görög szigeten? Nekem valamiért nem jön le... Tényleg az van, hogy pár színész nagyágyú + a nagy sikerű ABBA zenekar neve már elég is a sikerhez? Mert ebben a filmben tényleg semmi más nem jó: a görögök megerőszakoltan játszanak, évszázad elejei ladák furikáznak a kikötőben, Meryl Streep sziloplaszttal próbálja megragasztani a 200 méteres szikla tetején lévő házának az udvarának a kövei közt keletkezett rést, amelyből aztán valami hiperrejtélyes módon víz tör fel, lassú, rossz poénok követik egymást, gagyi karakterek, és sorolhatnánk még... Aztán hamar kiderül, hogy a film csak 27 millió dollárt kasszírozott eddig, ami nagyon kevés, és az amerikai kritikusok is lehúzták... Van igazság a Földön.

Tomátométer értékelés: 54%
Anton Ego értékelés: 20%.

 

2 komment

Címkék: filmkritika mamma mia

Szex és New York - ha a sorozatot nem is láttad...

2008.07.13. 21:59 Antal Egon

Őszintén mondom, egyetlen egyszer sem láttam egy darab részt sem a Szex és New York c. szappanoperából, ezért meg is lepődtem magamon, amikor hirtelen egymás után kétszer is megnéztem a mozifilmet. Mert szuperfasza. Vicces - jól előkészített, gondosan megtervezett poénok, olyanok, hogy szinte előredőlünk a fotelunkból és beleordítvaröhögünk a mozi aurájába. Remek össz-történet, benne emberek minitörténetei; szex & szerelem, értelem és érzelem, emóció és idegesítő női táskák sokasága. Kicsit hosszú, és vontatott - ez minden hibája. Majd 150,000,000 dollárt kaszált.

Tomátométer értékelés: 51% (nem értem, miért)
Anton Ego értékelés: 80%.

 

 


2 komment

Címkék: szex és new york

Kung Fu Panda - családi szórakozásnak nem rossz

2008.07.07. 22:22 Antal Egon

Egy ilyen mozi eleve nem lehet rossz - ezt a film majd 200 millió dolláros USA-beli árbevétele is jól tükrözi. Remek karakterek, kielégítő sztori, lendületes movie, viszont csak hellyel-közzel vicces. Ami még nagyon életszerű, az Kína bemutatása, az emberem, (bocsánat, állati) sorsok ábrázolása ész ételek életszerűsége. Valóban elhisszük, hogy ott járunk, az alaposság süt a filmből. Csak azt nem értem, miért van szinte csak nyúl, disznó és madár a faluban...

Tomátométer értékelés: 88%.
Anton Ego értékelés: 80%.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: filmkritika kung fu panda

Az ezévi első bejegyzés - lerövidülnek az értékelések

2008.06.18. 19:43 Antal Egon

Való igaz, ez az első bejegyzés ebben az évben. Természetesen minden filmet megnéztem az idén is a moziban, sőt, többet is, de a kedvem elment egy kicsit. No nem a nézéstől, hanem a hosszas írásoktól. Igazából arra gondoltam, hogy innentől kezdve le fogom rövidíteni a filmek értékelését. Marad a százalékos értékelés, a gazdasági vonzat és egy rövid jellemzés a filmekről. Rájöttem, minél többet írok, annál több a támadási felület is - hatványozottan igaz ez a Macskafogó II., vagy a David Lynch filmre, amikor is majdnem meglincseltek a T. webtársak. De azért folyt. köv.!
További jó szórakozást mindenkinek!

Üdv: AE

2 komment

Címkék: filmkritika anton ego

Esküvő után - a legújabb dán csúcsfilm, talán az ÉV FILMJE??

2007.12.30. 23:49 Antal Egon

Az "Esküvő után" c. Susanne Bier által rendezett dogmaszerű alkotás talán Az ÉV FILMJE  díjra aspirál szerény mozikritikai tevékenységemben. Ritkán látni ilyen tökéletes alkotást. 2006-ban az Európai Filmakadémia legjobb "rendezői" és "férfi alakítás" jelölését tudhatta magáénak, míg 2007-ben Oscar díjra jelölték a legjobb idegennyelvű film kategóriában is.
Még az amerikai kritikusok is szuperlatívuszokban áradoztak róla. Csekkoltam, és valóban!
A sztori meglehetősen drámai. Jacob (Mads Mikkelsen) Indiában dolgozik önkéntes segítőként, tulajdonképen éhező gyermekeknek próbál segíteni. Amolyan"vezeklésféle" ez, amiért az elmúlt időben jó sokat kefélt össze-vissza, piált, meg drogozott. Egyszer csak   Koppenhágába rendeli őt egy dán üzletember (Rolf Lassgard), hogy jelentős summával támogassa az indiai projektet, amelyet véletlenszerűen választottak ki, mint a cégük imázsába illő egyik legjobb CSR projektet. Jacob 20 év után Dániába utazik, ahol az "üzlet" mellett belecsöppen üzletemberünk lányának az esküvőjébe is. Az esküvőn robban a bomba
(ha látták a "Festen" c. filmet, tudják miről beszélek!), ugyanis hamarosan kiderül, hogy a lány az ő lánya, az üzletember felesége pedig az ő ifjúkori szerelme, Helene (Sidse Babette Knudsen). Nagyon erős a konfliktus - nem is tudnánk egykönnyen feloldani, csak sodródunk az események óriási emocionális töltettel rendelkező viharán, erre a rendezőnő olyat csavar a történeten, amikor minden egy perc alatt "a helyére kerül". A zseniális húzást biztos vagyok benne, hogy az emberek 99%-ka nem fogja előre megjósolni. Nekem csak azért sikerült, mert megéreztem: Susanne Bier rejtett jelekkel próbált üzenni a filmen belül, amiket véletlenül nekem sikerült "fognom". Megéreztem, és kész. A sztori aztán helyrerázódik, de többet sajnos nem áll módomban elárulni.


Namármost: miért zseniális ez a film? Mindenekelőtt azért, mert óriási sikerrel ötvözi az emberi sorsábrázolást, a drámaiságot, az erős konfliktusokat, és a filmszerűséget. A színházi előadásmód ritkán szokott sikerülni a moziban, azonban itt mégis: a dánoknál viszont nagyon erős ez a vonal, ahogyan az 1995-ben, a nagy Lars von Trier mester által útjára indított "Dogma" irányzat is. A kameramozgás sokszor kézi, több a közeli kép, a félelem, vagy más emóciók az emberi SZEMEN keresztül történő ábrázolása, a pofonok csattannak, ahogyan igazi az asztalborigatás is, némi valódi részegséggel vegyítve. Aztán itt van a mesteri alakítások sora: mindenki mesterien teszi a dolgát, senki nem játssza túl magát. Az üzletember bárhol lehetne üzletember, a feleség bárhol lehetne feleség, főhősünk pedig olyan búvalbaszott, mintha a legeslegjobb Aki Kaurismäki filmből pattant volna ki. Elhiszem az alakításokat, ahogy a dán és indiai közeget is, magyarul mindent. A film nagyon közel van a valósághoz, ugyanakkor zseniáliasan meséli el a kitalált történetet is. A jelenetek gondosan megtervezettek: például megmutatnak egy szeretkezést, amivel sok mindent megmagyaráznak, és okot szolgáltatnak a film egyik legnagyobb dilemmájának a feloldásában. Többen viszont úgy vélnék, hogy a jelenet "öncélú", és pusztán a szexualitás miatt kellett. Hát nem, minden nanométernyi pontossággal meg van tervezve: a film összes, 120 perce. Irtó jó dolog, amikor a színekkel játszanak: főhősünk gyakran színes mezei virágokat lát maga előtt, aztán egyszer csak a virágok elfeketednek (így ábrázolja a rendező szerintem a lelkiállapotot és az idő műlását). Az emberi jellemfejlődések is jól ki vannak munkálva a filmben. Bravissimo! Végre egy, szinte a zsenialitás határait súroló mestermű. Nem találtam benne 1-2 apró bökkenőnél több hibát. Ajándék ez az év végén, nem is akármilyen.

Értékelés: 100%

Szólj hozzá!

Címkék: dráma filmkritika dogma tragédia lars von trier esküvő után dán film mads mikkelsen színházi előadás after wedding

P.S. I Love you - érdekes sztori, amely csak kicsit penget a lélek húrjain

2007.12.30. 16:06 Antal Egon

Úgy tűnik, Hilary Swank tényleg nem tud őszintén örülő, mosolygós, boldog fiatal nőt alakítani. A Millió Dolláros bébi és a Reaping után állítom ezt. Közben még ugyan volt két filmje (Black Dahlia és Freedom writers), amiket ugyan sajnos nem láttam, de gondolom, nagyot nem tévedek e téren. Az amerikai kritikusok 20%-ra értékelik a produkciót, ráadásul piszkosul nagyott bukott a film az amerikai mozikban. Szerintem nem annyira rossz a helyzet - nekem tetszett.
Kezdjük a sztorinál. Lenyúgöző az alapötlet: van egy pár, Holly (Hillary Swank) és Gerry (Gerald Butler). Előbbi nem leli az élete értelmét: nem érzi jól magát ingatlanosként, korán ment hozzá Gerryhez, ő az első pasija, kicsi a lakás, nem túl jó kapcsolat a mamával, meg ilyenek. Gerrynek hasonlóak a problémái: ő sem szereti a limuzinsofőrös melóját (saját céget akar), ambíciókat, gyereket, nagyobb lakást, stb. Mondhatjuk, a szokásos, mindennapi konfliktusok egy szerelmes pár életében, amit persze mindig egy kijózanító szeretkezés old fel, Gerrynek a 301 c. filmből hozott hasizmainak a nagyfokú szerepeltetése mellett. Minden rendben, mondhatnánk. Aztán egyszer csak Gerry meghal egy agydaganattól és Holly hazaviszi őt egy urnában, ahol ugyanúgy él vele tovább a lakásukban... Kicsit morbid azért, de mindent megbocsátunk, hisz valaki elvesztette a számára legedvesebb embert, és nagyon nehezen tud továbblépni. Erre egy nagyon érdekes játék veszi kezdetét: Gerry még életében eltervezte Holly elkövetkező egy évét: leveleket írt hozzá, programokat szrvezett neki, megelepetéseket, meg egy halom mást is. Gondolta, így majd könnyebb lesz a lánynak. Hihetetlen kalandok váltják egymást: hősünk elvergődik Amerikából Írországba, Gerry szülőföldjére, ahová két jó barátnője is elkíséri (Lisa Kudrow és Gina Gershon). Ettől ugyan egy kicsit Jóbarátos, vagy Szex és New Yorkos vicceskedő stílusba csap át a film, de a nagy feszültségoldás még várat magára. Közben akadnak élő kérők is - valakinek "sikerül" elnyerni a csontsovány, bánatos képű Holly kegyeit (Jeffrey Dean Morgan), valakinek viszont nem (Daniel Connelly), mert ő elég nehezen szakad el az ő Gerryjétől... A vége nagyon megható, és a hollywoodi filmekkel ellentétben nem az, amire az ember a legnagyobb valószínűséggel számíthat. Többet nem árulhatok el - nézzék meg Önök is!
A karakterek jók, a színészek is megfelelően játszanak- egy kivétellel: Hilary Swank képtelen eljátszani egy boldog, fiatal nőt. Úgy néz ki, ő az életben is valami hasonló karakter lehet. A mama (Kathy Bates) a legjobb, a Tortúra óta szerintem nem játszott ilyen jól. De jelzem, nagyjából mindenkivel meg voltam elégedve. A film alapötlete nagyon jó, ezt már korábban is írtam, viszont a kifejtés már nem annyira. Holly nem tudja jól eljátszani a reá rótt kétféle szerepet, és az egyéb jelenetek sem  támasztják alá a  NAGY CSAPÁST. Félre ne értsék - a jelenetek nem rosszak, sőt nagyon remekek, viszont NEM ADJÁK vissza jól az alapszituációt. Írország is remekül szerepelt a filmben, a humorról Lisa Kudrow nagyon jól gondoskodik. Az alkotás kicsit vontatott, és indokolatlanul hosszú is, de mindenképp megéri megnézni.

Értékelés: 60%

2 komment

Címkék: dráma tragédia hilary swank gerald butler p.s. i love you kathy bates

Nemzet Aranya 2. - Jerry Bruckheimer tutira megy

2007.12.26. 23:16 Antal Egon

Nehéz rossz sok rossz dolgot mondani a Nemzet Aranya 2. c. filmmel kapcsolatban, ugyanis Jerry Bruckheimer producer szemtelenül jól össze tudta azt gründolni. Alkotásunk tipikusan abba a kategóriába tartozik, ami keveset kockáztat és "tutira megy". (No risk - big output). Egy csomó pénzt hoz az alkotóknak (most 45 millió dollárnál jár), mert csupa tutkó színész nagyágyú játszik benne, nagy nézőrétegre épít, ahogy az I. rész sikerére és az azzal járó 100 millió dolláros bevételre is. Emellett a témája is hálás: újabban nagyon divatos a mindenféle világot-átszövő konspirációs, jól előadható dolgokat a filmvászonra vinni (pl. a Da Vinci kód, szabadkőművesek, templomos lovagok, meg lovaginák, meg egyebek), amelyet egyaránt kedvel gyerek, és hazafi, történelemtanár, meg kalandor, nők," csakúgyamozibabeülők", szóval nagyjából mindenki.

Benjamin Franklin Gates (Nicolas Cage) ezúttal egy újabb amerikai rejtély nyomába ered. A küldetés ezúttal az egykori elnök, Abraham Lincoln meggyilkolásának körülményeihez vezet. Lincoln gyilkosa, John Wilkes Booth ugyanis naplót vezetett, melyből gyanús körülmények között 18 oldalnak nyoma veszett. Gates megpróbálja felderíteni a hiányzó lapok rejtekhelyét, s így talán fény derül az Egyesült Államok egyik legnagyszerűbb államférfijának titokzatos halálára. A kalandban Gates-et ezúttal is elkíséri Abigail (Diane Kruger) és Riley (Justin Bartha).
A karakterek egészen jók, ahogyan a színészek is - erről túl sok mindent nem lehet elmondani. Csupa nagyágyú van felsorakoztatva, nem is kevesen, akik bármilyen helyzetből kivágják magukat. Talán csak a Harvey Keitel vezette FBI nem annyira aktív, sőt, szinte semmilyen szerep nem jut nekik - ezt a szálat lehetett volna talán kicsit izgalmasabbá varázsolni. A film pörög, egyetlen pillanatig sem kell unatkoznunk, a zene is félelmetesen jól illeszkedik a cselekményekhez. Megfelelőek a dialógusok, vannak benne szellemes dumák, jó poénok, és persze kaland, konspiráció ezerrel, és szerelem is. Utóbbi több fronton is megnyilvánul. Kicsit furcsa ugyanakkor az egyik pillanatban itt vagyok a világban, a másikban ott "effektus". Nagyszerű dolognak tartom az amerikai történelem gyökereihez való visszakanyarodást, és az akkori kultúra bemutatását (hogy ez mennyire hiteles, vagy nem, arról most nem nyitnék vitát, mindenesetre vannak benne olyan tények, amelyek megcáfolhatatlanok). A sztori is elfogadhatóan jól összerakott, bár én megálltam volna a "titkok könyvének" taglalásánál, és nem irányítottam volna hőseinket Cibolába, a Kolumbusz előtti amerika aranyból készült városába. Ez már kicsit sok volt, én csak ennyit tettem volna bele a filmbe. Több olyan dolog is van a filmben, ami nagyon nevetséges és kb. 30 éve láthattunk ilyet a moziban (majd meg fogják látni), mindemellett örülök, hogy a céltalan, csihipuhi akciófilmek, összevisszakatyvasz, szörnyű vígjátékok mellett ilyen jellegű alkotások is születnek a mai filmművészetben. Tessék megnézni! Annak ellenére, hogy a film egyáltalán nem a kritikusok kedvence, sőt...

Értékelés: 80%.

1 komment

Címkék: usa konspiráció nicolas cage filmkritika egyesült államok ed harris jerry bruckheimer nemzet aranya 2 diane krüger justin bartha john turteltaub keitel harvey.

Macskafogó 2 - Vérszegénység tetőfokon

2007.12.24. 00:53 Antal Egon

Az 1986-ban készült Macskafogó c. rajzfilm óriási sikernek örvendett, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni. Akkor is tetszett a rajzfilm, és most is tetszik. Talán mert kanadai-német-magyar koprodukcióban készült? Meglehet. A második rész 21 év távlatából viszont már csak halvány árnyéka az akkori remekműnek - Ternovszky Béla rendező sajnos elbalfaszkodta a 2. részt. Pedig a szerencsétlenje az új kor követelményeihez is megpróbált igazodni, "lazadumákkal", gps-szel, Killbilles vágással a rekmlámplakáton (lásd fotó) meg CiNN-nel, és CIN city-vel, emellett elköltött rá vagy 600 millió forintot. Utóbbiból vélhetően csak aprópénz fog visszajönni...
Kezdjük a sztorival. Az első résznek ott lett vége, hogy az egerek leigázták a macskákat egy fém-kutyarobottal, a "Macskafogóval". A szerkezet benyelte a vérszomjas macskákat, majd odabent átalakítva őket, hátul aranyos, békés cicusokként engedte ki őket.
A 2. rész ott kezdődik, hogy egy elhagyatott dzsungelben bennszülött macskák foglyul ejtenek egy egér újságírót, Stanleyt, aki a híres-neves Afrika-kutató, dr. Livingstone nyomába ered. A kezdés rendben van, mondhatnám zseniális, aztán viszont jön a Ternovszky féle alkotói válság: Afrikából Pafrika lesz, és  dr. Livingstone is a saját nevén szerepel. Könyörgöm, nem lehetne valami jobb, és egyedi neveket kitalálni?? Hát nem,  Ternovszky bácsi inkább a könnyebb utat választja. Ilyen egyébként van még néhány a filmben - pl. Napóleon, vagy Hitler ábrázolása. Fölösleges hülyeség, és totál fantáziátlanságra is utal. Nos, a bennszülött macskák foglyul ejtik az újságírót, aki elmondja nekik a Macskafogó meglétét, és a  macskatársadalom  leigázását, mire a macskák gyorsan halálra ítélik. Közben pedig Mioka (gondolom ez a név a filmben látható GPS hez való képzettársítás), a törzs varázslója (aki inkább emlékeztet aranyos kismacskára, mint vajákos, transzban fetrengő macskatáltosra) megidézi az alvilág urának, Cicufernek (Jézus, de rossz név ismét!) a helyettesét, Molokhot, aki előjön a föld alól, és Reviczky Gábor hangján inkább halálvicces benyomást kelt, mint félelmeteset. Ezt tetézi azzal, hogy a személyzetist, "Rózsikát" felhívja egy egérgerincből készülő mobiltelefonon, hogy segítséget kérjen... (Gondolom, ennek meg a Vodafone örült...) Aztán megindul az összoffenzíva a világ egérisége ellen, hogy a végén a nagy Moloch és a kiszuggerált Macskafogó Transformersbe "átvedlve" pókerben döntsék el a világ sorsát... Jézusúristen... Közben Grabowsky, az első film főhőse sem pihen - látszólag spenótfarmján dolgozik, közben meg torzonborznak álcázott titkosügynököket küld a még nem pacifikált macskák közé. Megjelennek a már ismert szereplők is az első részből, bár rajtuk inább csak nosztalgiázunk. A 21 év rajtuk is kifogott: ki pofaszakállal, ki lötyögő hassal, ki őszülő tincsekkel gazdagodott, de Lusta Dick például vámpírfogakat növesztett, mert ugyebár az első részben a Maxipotzak nevű denevérrel és annak bandájával tartott, és elvett egy denevérnőt, aki egy féltucat vérszívó denegérrel ajándékozta őt meg. A film vége is okos, bár ezt nem árulhatom el. Benne van a 3. rész lehetősége is.
Namármost, miért is rossz ez a második Macskafogó? Hát, többek közt azért, mert érezni rajta a nemtörődömség, a flegmaság, és az unalom plafonig érő szagát: Stanleyn, Grabowskyn, a macskákon, nagyjából mindenkin. Halk, silány, semmitmondó párbeszédek, rossz duma, baromira nem eltalált, kevés poén, és még kevesebb zene van a filmben. Utóbbi - katasztrófális, nem is méltó az említésre. Kényszerszagot érzel a levegőben, mintha valaki megrendelte volna ezt a filmet (például a Vodafone, aki a főszponzor), és Ternovszky papa kényszerből szar, erőltetett dolgokat rakott volna össze. Zsigerből érzem, hogy így van. Nem érzem viszont a dinamikát, a történetetet, a karaktereket, inkább csak elfuseráltságot, sietséget és vérszegény másolásokat, meg nosztalgiából táplálkozni akarást. De emlékezetből még pisálni sem jó... Szégyellném magam emiatt a rajzfilm miatt, ami a magyar filmbalfaszság legújabb koronaköve. Egyetlen jó dolog van a benne: az animáció, és a rajzolás. De semmi más.

Értékelés: 40%

50 komment

Címkék: macskafogó 2 ternovszky béla cat city balfaszság grabowsky

Mézengúz - Larry King tényleg olyan zsidós?

2007.12.08. 17:13 Antal Egon

A tökéletes recept a mai mozikészítésben: az animációs film. Akad belőlük egy-kettő manapság, és általában ezek jól is teljesítenek. A Mézengúz már 117 millió dolláros bevételnél jár, ami nagyon, de nagyon sok. Ugyanakkor a kritikusok megosztottak a filmet illetően, bár ez nem számít annyira, ha a film kaszál.
Mi a siker titka? Nagyon egyszerű: mindenekelőtt az, hogy a film célcsoportja gyakorlatilag bárki. Mindenkire számítanak. A gyerekkel elmegy a moziba a szülő is, de ezek az animácionisták azért ennél már sokkal ravaszabbak, ugyanis már eleve a felnőttekre építenek, például hozzájuk mérik a tartalmat. Mert valljuk be, hogy egy hatéves gyerek valószínűleg nem fogja érteni, ki az a Larry King a TV-ből, akit a méhlakhelyen, a kaptárban leutánoznak, azt meg pláne nem fogja érteni, miért ZSIDÓZZÁK le... Na talán ez egy kicsit erős volt. A tartalomban egyébkén más durvaság nem nagyon akad.
A sztori zseniális. Egy méhnek (Barry) a személyén keresztül követhetjük le egy kaptár életét, amelyet persze emberi tulajdonsággal felruházott méhek laknak. Iskolába járnak, diplomáznak, és aztán munkába is állnak. A meló - bármennyire is fura - a mézkészítés iparágához kötődik. Vannak emócióik, ruháik, divatoznak, beszélnek, sőt, még más érzelmek kimutatására is képesek. Egy  akció során kirepülnek a kaptárban az ún. "pollenvagányok", akik a kason kívül - tehát az emberi világban - gyújtik be a virágport, porozzák be a növényeket, és szállítmányozzák haza az "alapanyagot", hogy ott finom mézet készítsenek belőle, majd meg is egyék ezt. Barry is kirepül a begyűjtőosztaggal, megismerkedik az emberi világgal, és ezzel együtt persze az emberi faj gyilkos, vezető szerepre törekvő, kizsákmányoló mivoltával is. Szomorúan konstatálja, hogy az emberek mesterséges körülmények között elkábított méhekkel "dolgoztatnak": és készítettik a mézet, amelyet később a multinacionális és nagy mézkonszernek "Ray Liotta" mézeként, és egyéb mörcsandájzing fogásokkal árusítanak, persze a "sajátjukként". Barry kizsákmányolva érzi magát, és az egész méhtársadalmat, ezért pert indít az emberiség ellen. Ebben egy időközben a barátjává vált (emberi) lány segít neki. Brilliáns.
A karakterek egész ügyesek: az alkotóknak bizonyára nem 1 percükbe telt megkülönböztetni egymástól a tökegyforma méheket. Márpedig itt van Barry, a barátja, méhlányok, papa, mama, méh-művezető, stb. stb. és mind-mind egyéni személyiségjegyekkel, habitussal, szöveggel van felruházva. Remek a megjelentetési módja az egyéb rovaroknak is: például a szúnyognak, vízi poloskának, de az is hihetetlen, amikor egy medve úgy ijesztgeti az embereket, mint maga az ember... Ami nagyon tetszett még az alkotásban, hogy rendkívül jó a mozgások érzékeltetése. Például egy teniszmeccs kifejezetten érdekes egy teniszlabda szemszögéből (amelyre rákapaszkodott egy méh), és érdekes repülnünk a pollenvagyányok jóvoltából. Ilyen van még jó néhány: szinte a mozgás részeivé válunk, és gyakran jó úton vagyunk a méhhé válás folyamatában. A zene szuper, viszont halk, ahogyan az egész film. A szövegek jól megkomponáltak, korrektek, de sajnos nem annyira humorosak, mint ennek a sorozatnak a legjobbjaiban: a Shrekben, a Madagaszkárban vagy a Cápamesében. Ritkán azért adódik egy-egy olyan tízpontos poén, amin nagyot kell röhögnünk. Emellett az angol nyelvre is épült egy-két óriási viccesség: pl. Stinget is beperelik, mert a neve angolul annyit tesz "csípés", és a CNN sem CNN, hanem BeeNN... Talán a magyar verzióban is elfért volna még jó néhány faszájos csattanó, olyan, ami homlokon vág, mint egy mángorlódeszka, aztán kigurgulázod a popkornt az orrodon. Ennek ellenére dícséret a készítőknek.



Értékelés: 80%

Szólj hozzá!

Címkék: shrek filmkritika animációs film mézengúz bee movie madagszkár cápamese zsidó zsidós larry king

Lions for lambs - Redford Úr jó alaptörténetű, de rosszul összerakott filmje

2007.12.05. 23:17 Antal Egon

Azt azért nem mondom, hogy rossz film volt Robert Redford "Gyávák és Hősök" című darabja - inkább azt mondanám, hogy egy nagyon jó alaptörténetű film lett elég rosszul megvalósítva. Amerikában egyébként jócskán elhasalt az alkotás, hiszen a 20 millió dolláros előállítási költséget eddig csak 14 millió dolláros bevétel követett. Ami ugye - 6 milliót jelent... És emellett a kritikusok is a sárba döngölték. Hiába, az amerikai hazafiasság a béka segge alatt pihen...
A téma elég kényes: a film az USA külföldi háborús beavatkozásairól szól, és ezek sajtó- meg píárkommunikációjáról. Meg egy csomó ember sorsáról is. A szenátor  (Tom Cruise) "füllenteni" akar az őt egyre "feljebb segítő" újságírónőnek (Meryl Streep) az USA legújabb afganisztáni hadműveleteiről, aki persze nem hülye, és ezúttal nem akarja lehozni a legújabb hozsannát. A szenátor meséjét ugyanabban az idősíkban Afganisztánban is nyomon követhetjük, két katona szemével, akik foglyul esnek egy bevetés során. Más az elmélet, és más a gyakorlat, amit Dr. Stephen Malley (Robert Redford) is kiemel egy egyetemen. Ő az, aki idealista, ugyanakkor tehetséges diákjait próbálja lebeszélni a hadseregbe való bevonulástól. Néha sikerül, néha nem...
A filmen alig lehet izgulni, szinte egyáltalán nem ragad magával, annak ellenére, hogy végül is korrektül van összerakva. A remek alaptörténeten kívül talán csak a három színészóriás alakítása a hiteles és elfogadható, az események menete és az egyéb szereplők jelenléte viszont nem fog bennünk szinte semmilyen emóciót ébreszteni. Aki elmegy a frontra - menjen, akit szitává lőnek - lőjék. Kit érdekel?! A mélyfilozófiai vertikumokba leásni próbáló dialógusok hirtelen váltanak helikopterből való kiesésre, robbanásokra, lövöldözésre, csakhogy az átmenet olyannnyira szerencsétlen és nem helyénvaló, hogy akkor inkább már egy elefántot tegyünk be magunk mellé vacsorázni. Na kb. ilyen film ez a "Gyávák és Hősök". Redford sok mindent el akart mondani a háborúk "értelméről", azok kommunikációs vetületeiről, azonban sajnos ez most nem túl jól sült el.

Értékelés: 40%

1 komment

Címkék: usa háború afganisztán . filmkritika robert redford eryl streep tom cruis lions for lambs beavatkozás

Inland Empire - egyszer David Lynch is megőrülhet, nem?

2007.11.29. 00:46 Antal Egon

Az Inland Empire-t megnézve David "Twinpeaks" Lynchtől valahogy Jancsó Miklós "Ede megevé ebédem" c. filmje jutott az eszembe. Azt teljes megrőköyödéssel néztem, és minden tiszteletem ellenére nem bírtam felfogni: hogy lehet egy 81 éves, immár láthatóan megdőlt agyú, kihagyós, szenilis, remegős öreg embert odaengedni filmet készíteni, aki önmaga vallotta be, hogy "még forgatókönyv" sem volt... Aztán meg az jött a díszbemutatón, hogy "Miki bácsi így, meg Miki bácsi úgy - de jó ez a film", és megkoronázza az életpályáját, satöbbi, satöbbi, persze, mindez csak a tisztelet miatt. Mégsem mondhatjuk azt a drága Miki bácsinak, hogy a halál kapujában őrült nagy katyvaszt kevert nekünk, ami sehova nem vezet, és totálisan értelmetlen is. Hát én most kimondom: az életpályát inkább a vécén húzta le a kedves Miki bácsi ezzel a filmjével. Valahogy David "Hatásvadász" Lynchnél is valami hasonlót érzek. A nagy dolgokat már lerakta az asztalra David "Sajátosan ijesztegetős" Lynch (Twin Peaks, Eraserhead, Blue Velvet), aztán pedig szerintem az agya egyre jobban kezdte el felmondani a szolgálatot, így már a hatodik iksz felé járva. (Útvesztőben, Mullholland Drive, végül jelenlegi filmünk, az Inland Empire). Amerikában mintegy 5 milliót hozott eddig a film a konyhára, de hát nyilván nem azért készült, hogy kaszírozzon, hanem azért, hogy David "Szürrealistául-groteszk" Lynch világgá kiáltsa: "tessék rám figyelni. Még egy kicsit. Legalább míg egy utolsó összevisszakatyvaszt nem mutatok". Mert reméljük, ezzel vége, annak ellenére, hogy nagyon sok remek dolog is van a filmben. Például beszarás-édesek és fülbemászóak a zenék. Aztán a majd "összepisálom magam" félelmi atmoszférától nem fogsz tuti azonnal majd elaludni éjszaka, ha anno paráztál a Laura Palmer féle "BOB" szellembaltásgyilkos széttrancsírozásán. Vannak zörejek, a folyamatos zúgás, elmosódott & sötét álomképek, meg félelmetesen jól castingolt szereplők és dialógusok is. És nagyágyúk is, mint Jeremy Irons, Julia Ormond, Justin Theroux, és még egy halom remek színész.
A gond azzal van, hogy ez az alkotás aligha nevezhető filmnek, hanem inkább csak folyamatos képek egymás után való megmutogatásának. Épkézláb sztorija nincs, a milliónyi apró mozaikkockát pedig lehetetlen összerakni egy értelmes történéssé. Több síkon, sok szálon inkább összefüggéstelen jeleneteket kapunk három órán keresztül David "minket lineárisan összezavaró" Lynchtől, aminek borzasztó nagy ásítások és értetlenségek lesznek a nagyon gyorsan bekövetkező egyenes következményei. Bár lehet, hogy épp ez a cél: nem a sztori, nem a hagyományos dramaturgia, dialógusok, hanem a sokkhatás. Meg az ijesztegetés. Meg a film szabályainak semmibe vétele. Meg kakálás a bevett normákra. David "magamutogató" Lynch (remélhetőleg) utolsó kétségbeesett  segélykiáltása ez.

Értékelés: 40%

39 komment

Címkék: twin peaks jancsó miklós david lynch inland empire

Elizabeth: az Aranykor - inkább a színházba kívánkozik

2007.11.28. 15:36 Antal Egon

Azt nem mondom, hogy rossz volt ez a film, sőt, egész jó volt, bár azért adódnak vele problémák, "oda nem illő" porszemek. Mi lehet hát a bibi egy ilyen gigászi történelmi  elbeszélés filmre való vitelével? Hát az, hogy az alkotók Erzsébet királynő személyén keresztül próbálják meg bemutatni az adott kor normáit, viselkedéskultúráját, történelmét, sőt háborúit is, amit már drámának hívunk, hisz egy emberi sors ábrázolása áll a középpontban. Ennélfogva pedig a mű inkább színházi előadásra termett, mintsem a filmvászonra. Elméletem látszik alátámasztani a film pocséknak mondható 17 millió dolláros árbevétele és a kritikusok 34%-os Rottentometoes elismerése is.
1585-öt írunk. II. Fülöp spanyol uralkodó nem akarja tovább tétlenül szemlélni a protestáns Anglia "viselkedését" és némi isteni sugallat hatására a katolicizmus álcájába bújtatott expanziós lépéseket tervez a szigetország ellen. Egy birodalom általában pedig csak akkor omlik össze, ha 1. kívülről kap pofont, 2. belűlről is cincálják. Fülöp utóbbi szálat is kihasználja, és Anglia titkos katolikusait, a nem protestáns, épp skóciai kényszerpihenőjét töltő Stuart Mária skót királynőt is próbálja felhasználni a céljaira. Persze az angolok sem restek, hisz van egy 30 éve urlakodó Erzsébetük (Cate Blanchett), meg ravasz udvari tanácsnok (Geoffrey Rush), sőt: kalandor/kalózkapitány is, Clive Owen szerepében. Eddig rendben is volna a dolog, csak pechjére Erzsébet beleszeret a dalia utóbbiba, aki mivel nem nemes, tiltott gyümölcs a számára. Erzsébet az (ennivaló kis) udvarhölgyét nógatja  (Abbie Cornisht), hogy témázgasson a kapitánnyal, aki nem rest, rögtön ágynak is vágja azt, gyereket csinál neki, stb. stb. Közben jönnek kérők Elizabethez, a "szűzkirálynőhöz" dögivel, a háború majd minden pillanatban kitörni készül, miközben egy másik emberi sorsot is figyelemmel kísérünk: az összeesküvésben részt vevő, Stuart Máriaáét. Konfliktusok, ármány és cselszövés, éles párbeszédek, szép, hamleti csomagolásban - mintha egy kész drámát látnék, a színésezk pedig úgy szórakoztatnak, mintha nem is a vásznon, hanem a színházban lennének.
A színészmesterség nagyágyúi persze jól játszanak, "hozzák a kötelezőt", azonban ez nem segít azon a "hova-is-tegyem-ezt-a-filmet" érzésen. Én úgy fogtam fel, mint egy színházi előadást felesleges outdoor jelenetekkel (pl. rövid csatákkal), egy csomó haj- paróka- ruha- zene- és viselkedéstörténeti bemutatóval, emberi sorsok törékenységével - győzelemmel/kudarccal, méltósággal, és nagyfokú ravaszsággal - és így nagyon élveztem a dolgot. Mint film, viszont nem állta meg a helyét a dialógusok, szereplők és a történet ellenére sem.

Értékelés: 60%

Szólj hozzá!

Címkék: brit erzsébet filmkritika cate blanchett katolicizmus elizabeth: az aranykor geoffrey rush clive owen protestáns ii. fülöp

Kabalapasi - minősíthetetlen katyvasz

2007.11.26. 16:01 Antal Egon

A Kabalapasi irtó rossz film, a Rottentomatoes-on, ahol összesen 100 film kapott 100%-ot minden idők során, összesen 2%-ra volt érdemes a kritikusok által (!). Viszont jól termel: eddig 35 millió dollárt hozott a konyhára Amerikában. Mindez azt jelzi, hogy a világon bármilyen szart el lehet adni a celluloidon, csak közben pedig a filmművészet szép lassan kiherélődik.
Adott egy fickó, Charlie (Dane Cook), akit tízéves korában megátkoz egy lány, amiért az nem akarja megcsókolni, vagy mifene. Olyan üvegeset játszanak a fiatalok. Az átok lényege pedig a következő: Charlie csak "ugródeszkának" lesz jó az életben a lányoknak, ami egyszerűsítve azt jelenti, hogy aki lefekszik vele, utána rátalál az "Igazira". Ez persze nagyon jó alapötlet lenne, ha nem szúrták volna el a készítők a film teljes egészét bődületes módon. Charlie persze egyszer azért csak beleszalad az "igaziba", a pingvinetető szexbombába, Cam Waxlerbe (Jessica Alba), akit ha megdug, akkor az pattan lefele onnantól kezdve, ugyebár. Ebből kellene következnie az izgalmas kalamajkának, ami inkább otrombán kínosra sikeredik, rossz helyzetkomikummal, viccesnek szánt, viszont visszataszító poénokkal (például egy 200 kilós bűnótvar nővel való szex-szel, vagy kilukasztott grapefruit megdugással, miközben izgatjuk a segglukunkat férfi létünkre (Dan Fogle, Charlie barátja), és még sorolhatnánk). Rémkínos. De beszélhetünk Jessica Alba sok túlerőltetett ügyetlenségéről, a rengeteg logikai buktatóról (ha ránézünk egy épp az utunkba eső tévéképernyőre, onnan még nem tudjuk meg a minket épp aktuálisan izgató kérdésre a választ), hazugságokról (ha kirohanunk a reptérre, onnan nem tudunk csak úgy elrepülni az Antarktiszra, még ha átszállással is), a rossz helyzetkihasználásról (inkább ügyetlenkedésekről), a hárommellű nőről, a szörnyen unalmas, gagyi párbeszédekről, a rossz karakterekről és még sorolhatnám holnap estig, de nem teszem. A legjobb dolog a filmben néhány felvillanó jó cici, és kész.

Értékelés: 0% (minősíthetetlen)

1 komment

Címkék: jessica alba a kabalapasi

A Királyság - robbantások, terroristák elnáspágolása és egy kis interkulturárlis menedzsment

2007.11.21. 18:42 Antal Egon

Nehéz erről a filmről kritikát írni. Azért nehéz, mert nagyon kényes témát ölel fel: nevezetesen az arab terrorizmus elleni harcot. A 80 millió dolláros előállítási költségből eddig "csak" 50 millió jött vissza, ami szerintem arról árulkodik, hogy az amerikaiak egyelőre nem annyira vevők a közelmúltban, esetleg a jelenben játszódó, létező országokhoz és személyekhez köthető terroristagyanús happeningekre. Pedig a vége nekik kedvezne...
A film azzal indít, hogy egy marha nagyot robbant a Szaúd-Arábiai amerikai támaszponton, majd még egyet robbant, amikor kiérkeznek a mentők. A film nagyon erős emóciókat ébreszt ekkor az emberben már az elején, mert sokan meghalnak (gyerekek is) és korábban persze az Amerikai Álom attribútumait is meg kellett persze mutatni - így baseballozó katonákat, játszadozó gyerkőcöket, békés családi idillt és mindennek a tetejében a grillen sülő hotdog közeli, igazi amerikaias látványát is. Nyílik is a bicsak rögtön az újvilági zsebben, hisz rögtön bosszúra éhessé válnak az amcsik, gondolom, és szinte várják, hogy megmutassák nekik azokat, akik a bosszújukat beteljesítik. Nem is kell sokat várniuk, mert eztán gyorsan meg is mutatják négy FBI-os főhősünket (Jamie Foxx, Jennifer Gardner, Chris Cooper, Jason Bateman), akiknek először a hatalmi ágak különböző vezetőit kell meggyőzniük, hogy márpedig ők szeretnének körülnézni a robbantás helyszínén. Mivel ez nem megy "olyan" simán, sőt, ahogy azt várni is lehet, főFBIosunk, Jamie Foxx a Washington Post szuperújságírójával fenyegetőzik egy gazdag szaúdi hercegnek, hogy engedje be őket az országba. Végül így is történik, hőseink landolnak Szaúd-Arábiában, ahol hamar kiderül: nem is olyan jó nyomozni ott, ahol ezt az ország belügyeibe való durva bevatkozásnak tekintik, és egyáltalán nem tolerálják azt. Aztán leegyszerűsítve az történik, hogy miközben hőseink adatokat, bizonyítékokat gyűjtenek, meg szép lassan a diplomaták dolgát is ellátják kb 2 perc alatt a szaúdi fősejkkel, majd miszlikbe aprítják a fél helyi Al-kaidát, vagy mit. A film fittyet hány mindenre, ami megakadályozná a terrorsejt helyi felszámolásában a csapatot, és kegyetlenül utánajár minden rosszfiúnak. Eztán meg is bünteti őket. Nehéz megmondani, miért jó az, ha a film végén elkapjuk a főterrorvezért, akit meg is ölünk, viszont a vér innentől kezdve sem válik vízzé, mert jönnek majd az újabb gyilkosok. Mi, magyarok szerintem nem fogjuk annyira magunkénak érezni ezt a filmet.
Ha egy kicsit elvonatkoztatunk a film valosághoz fűződő viszonyától, és úgy tekintünk rá, mint egy művészi alkotásra, egy "pörgős akciófimre", akkor viszont remekül megállja a helyét. Majd két órát izgulunk íg a filmen, ahol folyamatosan lőnek, mag van más Action is dögivel. Lendületes, izgalmas, magával ragadó, kézikemerás (dogmás) mozgásai pedig még jobban eltolja a hollywoodi reálíáktól ezt a filmet. Ez sokkal hitelesebb, veszélyesebb, és függetlenebb érzést ad. Mind az amerikaiaik, mind az arabok is jól játszák a szerepeiket, elhiszünk nekik mindent, a karakterek is teljesen rendben vannak. Érdemes egyszer megnézni, ha kedveljük a háborús, akciófilmet egy kis interkulturális menedzsmenttel megfűszerezve.

Értékelés: 60%

Szólj hozzá!

Címkék: szaúd arábia al kaida fbi terrorizmus királyság jamie foxx jennifer gardner cris cooper olajsejk

Kiadatás - 2,5 hiba híján tökéletes lenne

2007.11.20. 00:45 Antal Egon

Nem minden az, aminek látszik, viszont minden valami, amire hasonlít valami más. Ilyen összevisszasággal is lehetne indítani ennek a filmnek az elemzését, mert higgyék el, akkora böszme nagy, tvinpikszkreátor-David Linch-jellegű csavar van benne, hogy lazán alátámasztja ezt az állítást. A Kiadatás c. film nagyot bukott az USA-ban a 9 millió dolláros bevételével, és tette ezt azért, mert élesen bírálta a CIA-t és az amerikai külügyi gépezetet, ráadásul a Dél-Afrikai illetőségű Gavin Hood rendező által.
Adott egy új CIA Policy, miszerint a "terroristagyanús" személyeket 3. világbéli, "baráti" országokban kell vallatni kojakszerű, rosszarcú pártfőtitkár kinézetű emberekkel, mert ott állítólag nem annyira "számítanak" az emberi jogok. A Policynak engedelmeskedve valahová Észak-Afrikába szállíttatják a CIA fő terrorellenes tisztjének (Meryl Streep) a parancsára az egyiptomi vegyészmérnököt (Omar Metwally), aki épp egy Dél-Afrikai konferenciáról tart hazafelé, az Egyesült Államokba. Az amerikaiak próbálják eltüntetni a nyomokat, csakhogy van egy kis bibi: egy terhes, amerikai feleség (Reese Witherspoon) +gyerekkel, és egy, a repülőn történt "fogyasztást" igazoló számla a feleség kezében, akinek ráadásul egy amerikai szenátor (Alan Arkin) titkára segít a nyomozásban (Peter Sarsgaard). A 3. országban indul a vegyész úr vallatása, ti. telefonhívásokat regisztráltak egy terrorista személy mobiljáról az ő mobiljára, amit a CIA kihelyezett embere (Gake Gyllenhaal) és a pártfőtitkár kinézetű országelnök végeznek. Adott még néhány fanatikus iszlámista legény, egy fő-főrobbantó (egyébként nagyon szimpatikus) fiatal kandidátus, aki pechjére a pártfőtitkár lányába szerelmes, a párfőtitkár családja, őrök, stb. stb. És indul a verseny az igazságért, egy ember szabadságáért, a családért, és az emberi jogokért. Hogy ki a rossz, ki a jó, ki az aki segít, és ki nem - mindenkinek szíve joga eldönteni magának.
A film egyébként hihető, mesteri alakításokkal, kiváló színészekkel. Egyszerűen nincs benne gyenge láncszem - mindenkinek tetszett az alakítása. A zene is jól illeszkedik, viszont a film csak hellyel-közzel pörög, inkább kúszik, mint tovatűnő napsugár az Atlasz-hegység tetején, aminél fogva nem fogunk meghalni legalább az adrenalinszintünk emelkedésétől. A film egyik hibája is ebből következik: majd kétórásra nyújtják, pedig egy felet bátran lespórolhattak volna belőle. A másik hiba pedig szerintem egy óriási csavar, ami teljesen fölösleges egy ilyen jellegű filmben. Egyáltalán nem számíthtunk rá, nem is értettem teljesen a célját. Bár ha az volt, hogy egy 12 Majom-szerű, vagy David Lynches keverést lássunk, akkor sikerült. Bár ezt kétlem. Ha ez a két dolog viszont klappolt volna, meg még egy-kettő logikai pontatlanságot is leszámítunk, akkor ez a film tökéletes lett volna. Így csak 20%-kal kevesebbet ér. Kár érte.

Értékelés: 80%

1 komment

Címkék: afrika egyiptom iszlám háború tunézia terroristák jake gyllenhaal reese witherspoon meryl streep kiadatás cia alan arkin dzihád terrotista öngyilkos merénylők

War - csittcsatt, bimbumm, piffpaff dögivel, de semmi több

2007.11.16. 02:03 Antal Egon

3 napja néztem meg ezt a filmet, és az a helyzet, hogy szinte semmire nem emlékszem belőle, csak arra, hogy "csitcsatt-bimbumm, meg piffpuff". Gondoltam, hogy kicsit felfrissítem az agyam a Rottentometoes-on meg az IMDB-en, de ojvé, az előbbin meg sem találtam, és ezt most tényleg nem értem, hogy miért. A 25 millió dolláros előállítási költségeket bizonyára visszahozza majd ez a film, de konkrét adatokkal ezúttal sajnos nem szolgálhatok. Két ember harcáról van itten szó, kérem - ami a Jack Crawford nevű FBI-os nyomozó (Jason Statham), meg a Rogue nevű rosszfiú (Jet -Li) közt zajlik immár évek óta. Nézeteltérésükbe belekeveredik a japán jakuza amerikai kirendeltsége, meg maga a japán HEADQUARTER is, emellett ezek ellenségei, az ún. Triádok is. Js, és persze az FBI meg a zsernyákok is. A rosszfiúk egymás ellen mennek, a rendőrök meg ellenük, a szereplők meg szép lassan elfogynak, és senki nem az, akinek/vagy aminek látszik. Mindenki korrupt, másnak dolgozik, becsap, átver - mi meg próbáljuk meg kibogozni az összekutyult szálakat. Komolyan mondom, egy idő után azért szurkolunk, mint a DOOM-ban, hogy "hulljon már el minden férgese" és legyen már vége ennek a filmnek, meg jöjjön már el az a nyomorult végkifejlet is, amit már vagy a film felénél tudunk. Mindezt annak ellenére, hogy a két főember jól visszi a hátán a filmet, nem játszanak rosszul, hozzájuk kapcsolódik még 1-2 tökös zsaru, sokkal több agyontetkózótt és felfegyverzett japán gangsta, meg némi családi slepp: nők, gyerekek, ilyesmik. Sok az erőszak, csatajelenet, fegyverropogás, kivégzés, nagyjából mint egy igazi háborúban ami ugyebár a film címe is. Unatkozni nem unatkozunk, mert happening azért akad dögivel, de azért annyira boldogok sem vagyunk, mert a hosszúra nyúlt most-mindenkit-elteszünk-láb-alól projekt kicsikét azért haloványra sikeredik. Láttunk sokkal, de sokkal jobb filmet is mindkét színészmestertől. Nem érdemes kidobni rá a mozipénzt.

Értékelés: 40%

Szólj hozzá!

Címkék: japán war fbi jet li akciófilm jason statham jakuza

Halloween - a 9. próbálkozás

2007.11.15. 02:33 Antal Egon

Épp kilencedszer mennek neki a Halloween című 1978-as Carpenter egekig magasztalt horrofilm rimékjének, a hasonló nevű Halloween-nek. Azt azért nem teljesen értem, miért leli valaki abban örömét, hogy kilencedik nekifutásra is próbáljon valamiféle újraértelmezést adni egy elmebeteg gyilkos ámokfutásának? Talán Rob Zombie rendező tudná ezt azzal megmagyarázni, hogy az amcsi tékákban a film 58 millió dolláros bevételnél jár, míg az előállítási költségei a 15 milliót sem érték el. Innentől kezdve nem kell nagy matekosnak lenni, ahhoz hogy mindent megmagyarázzunk: a nyugati világban máshogy töltik a halottak napját, mint itthon, és nagy sikernek örvendenek az erre az időszakra tervezett hasonló témájú filmek. Ha épp Tom & Jerryt beöltöztetnénk halottaknak, Amerikában szerintem még ez is jó nagyot tarolna. Mert sajnos ennyiben ki is merül a film mondandója: sajnos nem lehet (vagy legalább is szerintem nem szerencsés) egy filmbe belezsúfolni mindent - egy gyilkos elme kialakulását a gyermekkortól kezdve, a hidegvérű toroknyiszálásokat, a szexet, az amerikai álmot, ugyanakkor alkalmazkodni a mai "trendi" horror újhullámos, izgi felhozatalához (Fűrész, Motel, stb.).
Míke Myers nem a legjobb családi és iskolai környezetben nő föl: sztriptíztáncos anya, részeges/link/faszkalap/molesztáló apa, vele-nem-foglalkozó nővér, és még az iskolában is egy-kettő piszkálódni akaró nagyfiú-wannabe veszi kürül. A feszültség nőttön-nő: a hosszúhajú, esetlen tízéves Mike először állatokon teszteli a kés élességét, majd áttér az iskolatársakra, végül a családtagokra. Egyszer csak elkapják, és jól bavarrják az elmegyógyintézetbe, ahol egy gyermekpszichológus (Malcolm McDowell) gondjaira bízzák. Biztos-ami-biztos alapon főhősünk azért még odabent is rosszalkodik egy keveset, ugyanis belevágja a villáját egy felügyelőnőbe, majd emiatt főbe lövi magát az anyja, és az elkövetkezendő 15 évben gazdaggá teszi a kezelőorvosát, aki könyvet ír a történetről. És akkor egyszer csak Mike kiszabadul az elmegyógyintézetből is, miután megöl vagy féltucat állig felfegyverkezett rendőrt, miközben ő állig bilincsbe van verve, és elindul az ámokfutás. Mert, persze hova is mehetne a kedves gyilkosunk? Na hova? Hát persze, hogy haza, ahol még sok-sok gyilkosság vár rá...
A filmet lehetetlen komolyan venni, sőt, nagyon is érezni rajta, hogy csak és kizárólag pénztermelési szempontból készült. Sok logikai buktató van benne, csakhogy néhányat említsünk:
* a nevelőapa arra sem ébred fel, hogy Mike állig leszigszalagozza;
* a gyilkosra 3x lő rá McDowell, és egyszer vágja bele az egyik lány a bökőjét, úgy jól, a szíve tájákán, ahol azért valamiféle fájdalomra emlékeztető hangot ki lehetett volna adnia, de nem - a gyilkosnak ez meg sem kottyan;
* hogy lehet úgy könyvet írni egy szadista tömeggyilkosról, hogy a saját arcát szerepeltetjük a címlapon, az "Ördögi szemek" cím alatt?
És még sorolhatnánk. Ugyan literszámra folyik a vér összevissza, a színészi alakítások sem olyan rosszak, és többször mutatnak felvillanó ciciket is a filmben - sajnos nem több ez a mozi, mint gyenge popcornkísérő és egy nem-tudom-hova-tenni-film a Halloweeni időszakokra. Fölösleges.

Értékelés: 40%

1 komment

Címkék: horror álarc remake halloween tömegyilkos szadista carpenter malcolm mcdowell