Ez egy hihetelenül okos, környezettudatosságra nevelő film, és már csak azon csodálkoznék, ha nem Al Gore és Philip Kotler lettek volna a producerei. Szóval, a helyzet a következő. Az emberek teljesen elhülyültek - a világűrben tekeregnek egy nagy űrhajóban, ahol mindent öntudatos robotok és az automatika intéz helyettük. A Föld nevű szörnyűségtől (amelyet időközben elönt a szemét, és szerves anyagok már nem is nagyon keletkeznek) jó messze híznak el a cukros üdítőkön, butulnak el a kompujterektől, fogyasztói társadalomtól, holisztikus reklámoktól és digitáliától, no meg a szó szoros értelmében vett semmittevéstől. Erre jön a Wall E nevű kisrobot ET után 20 évvel, annak egyeneságú reinkarnációjaként, és a Földön rendezgeti a szemetet, bálákba csomagolva, az egekig emelve. Wall E intelligenciáját mutatja, hogy márpedig milyen fontos a takarékosság és a szelektív hulladékgyűjtés. Az emberek eközben nem adják fel: egy kisebb űrhajót küldenek a Földre, hogy egy másik kisrobot (persze kislány robot, Éva) segítségével az élet jeleit kutassák, és amikor a két robot kiás egy zöld növényt, akkor indul el a haddelhadd: a növény megy a világűrbe, Wall E beleszeret Évába, és még a Földön egyedülálló élőlényként megmaradó csótány is csak nagyokat hümmögne mindezen, azonban a film fő érdekessége mégis csak az ember újra-evolúciója lesz a távoli jövőben. (Újból megtanul járni, emóciói lesznek, és talán kilábal ez egysíkú, félig szocialista, félig autokrata, futurista világból, visszatér a Földre, és Pizzafát ültet... Vagy valami).
Kötelező mű - remek történettel, vicces látlelettel az Emberről és Világáról, okos mondandóval, a Föld afféle "szépiás", ködös, szürkés ábrázolásával, és persze szuper párbeszédekkel, drámai elemekkel. Nagyon nagyszabású a "mondandó", amely így is kerek, grandiózus, és mesteri egészet alkot. Az amerikai kritikusok az egekig magasztalták, és eddig majdnem 205 millió dollárt hozott a konyhára, ami nagyon, de nagyon sok...
Tomátométer értékelés: 96%
Anton Ego értékelés: 100%
