Az 1986-ban készült Macskafogó c. rajzfilm óriási sikernek örvendett, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni. Akkor is tetszett a rajzfilm, és most is tetszik. Talán mert kanadai-német-magyar koprodukcióban készült? Meglehet. A második rész 21 év távlatából viszont már csak halvány árnyéka az akkori remekműnek - Ternovszky Béla rendező sajnos elbalfaszkodta a 2. részt. Pedig a szerencsétlenje az új kor követelményeihez is megpróbált igazodni, "lazadumákkal", gps-szel, Killbilles vágással a rekmlámplakáton (lásd fotó) meg CiNN-nel, és CIN city-vel, emellett elköltött rá vagy 600 millió forintot. Utóbbiból vélhetően csak aprópénz fog visszajönni... Kezdjük a sztorival. Az első résznek ott lett vége, hogy az egerek leigázták a macskákat egy fém-kutyarobottal, a "Macskafogóval". A szerkezet benyelte a vérszomjas macskákat, majd odabent átalakítva őket, hátul aranyos, békés cicusokként engedte ki őket.
A 2. rész ott kezdődik, hogy egy elhagyatott dzsungelben bennszülött macskák foglyul ejtenek egy egér újságírót, Stanleyt, aki a híres-neves Afrika-kutató, dr. Livingstone nyomába ered. A kezdés rendben van, mondhatnám zseniális, aztán viszont jön a Ternovszky féle alkotói válság: Afrikából Pafrika lesz, és dr. Livingstone is a saját nevén szerepel. Könyörgöm, nem lehetne valami jobb, és egyedi neveket kitalálni?? Hát nem, Ternovszky bácsi inkább a könnyebb utat választja. Ilyen egyébként van még néhány a filmben - pl. Napóleon, vagy Hitler ábrázolása. Fölösleges hülyeség, és totál fantáziátlanságra is utal. Nos, a bennszülött macskák foglyul ejtik az újságírót, aki elmondja nekik a Macskafogó meglétét, és a macskatársadalom leigázását, mire a macskák gyorsan halálra ítélik. Közben pedig Mioka (gondolom ez a név a filmben látható GPS hez való képzettársítás), a törzs varázslója (aki inkább emlékeztet aranyos kismacskára, mint vajákos, transzban fetrengő macskatáltosra) megidézi az alvilág urának, Cicufernek (Jézus, de rossz név ismét!) a helyettesét, Molokhot, aki előjön a föld alól, és Reviczky Gábor hangján inkább halálvicces benyomást kelt, mint félelmeteset. Ezt tetézi azzal, hogy a személyzetist, "Rózsikát" felhívja egy egérgerincből készülő mobiltelefonon, hogy segítséget kérjen... (Gondolom, ennek meg a Vodafone örült...) Aztán megindul az összoffenzíva a világ egérisége ellen, hogy a végén a nagy Moloch és a kiszuggerált Macskafogó Transformersbe "átvedlve" pókerben döntsék el a világ sorsát... Jézusúristen... Közben Grabowsky, az első film főhőse sem pihen - látszólag spenótfarmján dolgozik, közben meg torzonborznak álcázott titkosügynököket küld a még nem pacifikált macskák közé. Megjelennek a már ismert szereplők is az első részből, bár rajtuk inább csak nosztalgiázunk. A 21 év rajtuk is kifogott: ki pofaszakállal, ki lötyögő hassal, ki őszülő tincsekkel gazdagodott, de Lusta Dick például vámpírfogakat növesztett, mert ugyebár az első részben a Maxipotzak nevű denevérrel és annak bandájával tartott, és elvett egy denevérnőt, aki egy féltucat vérszívó denegérrel ajándékozta őt meg. A film vége is okos, bár ezt nem árulhatom el. Benne van a 3. rész lehetősége is.
Namármost, miért is rossz ez a második Macskafogó? Hát, többek közt azért, mert érezni rajta a nemtörődömség, a flegmaság, és az unalom plafonig érő szagát: Stanleyn, Grabowskyn, a macskákon, nagyjából mindenkin. Halk, silány, semmitmondó párbeszédek, rossz duma, baromira nem eltalált, kevés poén, és még kevesebb zene van a filmben. Utóbbi - katasztrófális, nem is méltó az említésre. Kényszerszagot érzel a levegőben, mintha valaki megrendelte volna ezt a filmet (például a Vodafone, aki a főszponzor), és Ternovszky papa kényszerből szar, erőltetett dolgokat rakott volna össze. Zsigerből érzem, hogy így van. Nem érzem viszont a dinamikát, a történetetet, a karaktereket, inkább csak elfuseráltságot, sietséget és vérszegény másolásokat, meg nosztalgiából táplálkozni akarást. De emlékezetből még pisálni sem jó... Szégyellném magam emiatt a rajzfilm miatt, ami a magyar filmbalfaszság legújabb koronaköve. Egyetlen jó dolog van a benne: az animáció, és a rajzolás. De semmi más.
Értékelés: 40%
