A tavalyi Sziklák szeme után - ami egy 1977-es Wes Craven film átdolgozása - idén jött a második rész is, ami sokkal, de sokkal vacakabb, mint az első. Lehet, ez azért van, mert az ilyen típusú filmeknél szerintem felesleges a folytatás, vagy azért, mert Wes, aki a 2. ben produceri és forgatókönyvírói szerepben is díszeleg - ismét teret adott a film ifjú rendezőjének, Martin Weisznek. Ez pedig sajnos nem túl jól sült el. A film az amerikai tékákban kicsit jobban teljesített, mint a mozikban (24 és 20 millió dollár), de még így is kevés ez ha a film készítési költségeit vesszük (15 milla). Akkor meg minek? Ez se nem egy kultfilm, se pedig nem egy olyan film, ahol fejen állva várnánk a folytatást az izgalomtól. Az első részben arról volt szó, hogy egy amcsi nagycsalád eltéved a hegyekben, letérnek az útról és véletlenül olyan helyen kötnek ki, ahol neukleáris fegyvereket teszteltek az USA-ban. Mint kiderül, van ott egy bányásztelepülés is, ahol még mindig élnek emberek - persze elzombisítva, sugárfertőzve, és emberhúson táplálkozva. A filmben ezeket az elállatosodott szörnyeket kell legyőznie a család tagjainak, és persze nem mindenki éli túl a borzongást... A 2. rész azzal kezdődik, hogy néhány katonát és tudóst kidobnak a sivatagba, hogy azok kamerázzák be a területet, hogy tudjanak megfigyeléseket végezni. Persze ízibe' lendül a pallos, és rögtön megindul a félbevágott tudós-holttestből kilógó belekből való zombifalatozás, mert a küklopsz-szemű, külsőleg-cseppet-sem-változó mutánsemberek gyorsan jeleznek: ők is itt vannak, és márpedig ez az Ő területük. Mutatnak még egy elég undorító szülést is - mert a fogságba ejtett "normális" nőket Ők "tenyászállatként" tartják, hogy biztosítva legyen a mutáns-utód generáció is. És a tudósok/katonák sorsa már meg is van pecsételve... Ekkor odavezényelnek egy tucat másik katonát a Nemzeti Gárdából, akik pechjükre nem "profi" katonák, hanem csak gyakorlatozó "újoncok", akik néha még az összeszokott csapat látszatát sem keltik: cívódnak, veszekednek, néha meg idióta poénokkal szívatják egymást. Aztán persze jön a nagy csata: a katonákat elkezdik tőrbe csalni, leütögetni, kezet levagdosni, meg hasonlók. Vajon van-e esélye egy maréknyi félamatőrnek szembeszállni a mutánsokkal, akiknek 3 előnyük is van velük szemben: 1. helyismeret, 2. az ellenség nem tudja, hányan vannak/mire képesek, 3. fejlődés - a mutánsok már ravaszak, cselesek, mint az első részben, sőt, némi Tarantinós humorral is felszerkeztek. Ilyen az, amikor levágják a sziklába kapaszkodó katona kezét, és azzal integetnek neki, miközben amaz zuhan lefele az emeletnyi mélységbe... Arra meg már nem is merek gondolni, hogy némelyikük segítőkész, és a családi/létfenntartási eszközök is előtérbe kerültek a pusztán emberi nyershúsból való kellemes falatozásnál...
A film nem annyira lendületes, sőt, helyenként kifejezetten lassú, kiszámítható, és idegesítő dumákkal. A "basszus" szót kábé félezerszer lehet hallani. A katonák igazából inkább afféle tölteléket alkotnak, és nem igazi egyéniségeket, vagy netalán karaktereket. Felesleges, uncsi a film és még jó, hogy itthon nem került be a mozikba. Legalább is szerintem.
Értékelés: 40%
